Füleken már a múlt században füstölgő kémények meredtek az égnek. Az ipar a század vége felé rohamosan vonult be a palócok addig elrejtett, csöndes birodalmába.
Zöldfűszernek azokat a zöld színű, illatos, aromás fűszernövényeket nevezzük, melyek a kertünkben frissen leszakíthatók, és abban a minutumban felhasználhatók.
A hidropón, vagyis a nem földben, hanem gyapotágyon termett zöldség nem sok tápértékkel rendelkezik. Ezért jobb, ha keresünk egy gazdát, akinek paradicsomját és paprikáját az igazi napocska érleli. De van még ma hivatásos mezőgazda?
Már a cím is érdekesen hangzik. Vajon milyen lehet egy hotel, amelyben bogarak laknak? Svédasztalos reggelit kapnak, mint egy igazi szállóban? Igen, igen.
Kelenye igazi isten háta mögötti palóc falucska. Aki nem tudja, hol keresse, talán meg sem találja. Szigorúan véve nem beszélhetünk „zsákfaluról”, mert Ipolyfödémes felől is megközelíthető egy erdős, kanyargós utacskán.
Tájházaink egyik ékességét, a tardoskeddi tájházat raktuk górcső alá. Nem is tájház ez már, inkább falumúzeum, amelyik gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, és magán viseli a múlt pecsételő bélyegét, de a jelenvalóság hangulatát is.
Vannak községek, melyek fényét és ékét a benne lakó érdekes emberek is adják. Az érdekes emberek ugyanis szenvedéllyel mesélnek érdeklődésük tárgyáról.
"A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz."