Lassan már megszámolni sem tudom, hányszor próbáltam meg leszokni a kávéról. Volt, hogy fekete vagy zöld teával pótoltam, aztán rákattantam az eszpresszóra.
Kora egyik legszebb férfijának tartották a felvidéki származású gróf Andrássy Gyulát. Harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, amiért odahaza jelképesen felakasztották. Ám ő nem sokat búsult, ezalatt Párizsban nagy társasági életet élt, a francia nők bomlottak utána...
Napjaink legnagyobb paradoxona, hogy bár lépten-nyomon az elfogadást és egymás véleményének tiszteletben tartását hirdetjük, a valódi nyitottság hiánycikknek számít. Buborékban élünk, ahová nem engedünk be semmi olyat, ami akár csak egy kicsit is megrendítené a világképünket...
Olyan kort élünk, ahol az anyagias gondolkodás szinte minden felett átvette az uralmat, a mindennapjainkat pedig teljesen átszövi a materialista életszemlélet. A szomszéd fűje mindig zöldebb, az ember pedig napról napra szegényebb, mert képtelen engedni a sóvárgásból.
Gyorsan ismerkedünk, gyorsan szakítunk, vagy már nem is szakítunk, csak nem jelentkezünk, esetleg még öt másik lánynál vagy fiúnál is érdekelve vagyunk... Vajon mi az oka ennek a nagy sietségnek?
Sok cikk született már arról, mit vár el a nő a férfitól. De mi a helyzet a másik oldallal? A kérdésre egyedül nem tudok válaszolni, ám a következőkben megpróbálok saját szemszögemből képet adni arról, mit is vár el egy fiatal férfi a nőtől a 21. században.
Úgy veszem észre, hogy manapság nagy dolognak számít, ha egy férfi fakanalat ragad és főzni kezd. Azt viszont szinte természetesnek vesszük, hogy az éttermi szakácsok és séfek zöme férfi. Miért meglepő, ha a férfi otthon főz?
Beszélnünk kell a videójátékokról, mert ez az iparág mára szinte túlnőtt mindenen, s egy-egy játék több pénzbe kerül, mint egy hollywoodi film. A játékokért azonban nemcsak a pénzünkkel, hanem az időnkkel, figyelmünkkel és egészségünkkel is fizetünk.
Az utóbbi tíz évben nagyon megváltozott a világ. Az örömöt mesterséges ingerek szolgáltatják, elveszett az élet íze. Ha nem böngészünk a hírfolyamokban, úgy érezzük, lemaradunk valamiről. Igen. Az igazi, valódi életről maradunk le...
