Ha nem lennének lányaim, egészen más ember volnék. Minden más lett, mint ahogyan vártam. Ez volt az első felismerés, amit a lányaim születésekor megtapasztaltam.
Azt szoktuk mondani, hogy a kor csak egy szám. De érvényes ez a szerelemre is? Egy idősebb férfival való kapcsolatnak ugyanis vannak olyan jellegzetességei, amelyekről jó, ha tudunk.
Pénzt kérnek kölcsön, becsapják őket, mert hiszékenyek, túl sokat isznak (!), veszélyesek, ha volánhoz ülnek… Nem a serdülőkről van szó, hanem a mi hetven-nyolcvan éves szüleinkről. Mit tehetünk?
„Istenem, mikor nőttek fel a gyerekeim? Hiszen csak most születtek!” – sóhajtok fel a gondolataimba merülve. Az anyaság élmény, az anya pedig a gyermekkel születik.
A demográfiai mutatók alakulásában már-már elérjük a nyugati országokat: nálunk is túl sok a gyermektelen nő. És a magyarlakta vidékeken egykéznek a leginkább!
Milyen érzés anyának lenni? Nem lehet ezt elmagyarázni – és talán nem is kell. Anyának lenni a világ legszebb feladata, és a „Köszönöm Anyukám!” pedig a legmeghatóbb mondat...