A karácsony a családról szól. Jó esetben a családot az édesanya, az édesapa és a közös gyerekek alkotják. A sok válás azonban átrajzolta a képet. Megjelent a patchworkcsalád.
Mit jelent az ünnep, mit mondjunk a gyereknek, van-e ünnepi varázslat? Ezekre a kérdésekre keresi a választ két fiatal anyuka (történetesen a munkatársaink), ám mindketten a maguk módján.
Sokáig hittem a Mikulásban. Édesanyám minden Mikulás-napon azt mondta nekem és a testvéremnek, hogy mossuk tisztára a csizmánkat, és tegyük ki a lépcsőház ablakába.
Amíg a barátokat megválogathatjuk, addig a család adott. Minden ünnepet együtt ülünk meg, mert ez tartja meg a családot. De miért kell mindig mákos bejglit enni, miért kell örülni az utálatos nagynéninek?
Nincs annál szörnyűbb dolog, mikor beteg a gyermekünk. A szülő első reakciója a kétségbeesés, de sajnos, ezzel sem magunkon, sem a gyereken nem segítünk. Elébe kell állni, és megtanulni együtt élni vele – vallja riportalanyunk.
Anikó azon édesanyák egyike, aki erős nőként elérte az elérhetetlent. A férjével együtt tizenhárom éven át vívtak szélmalomharcot – küzdöttek rendíthetetlenül és fáradhatatlanul –, hogy szülők lehessenek.
Szüleink, nagyszüleink gyermek- és fiatal korának tárgyai ma már kiállítási tárgyak. Sőt, sok olyan múzeumi emlékkel is találkozhatunk, amely bizony a mi játékos polcunkon is ott csücsült. Pedig nem is volt az olyan régen! Vajon pár év múlva az okostelefonok is tájházakban várják majd a látogatókat, mint letűnt korok emlékei?
Miután kiderül, hogy jön a baba, az apa bepánikol, és nyúlcipőt húz. Vagy éppen szeretőt talál magának. Felfoghatatlan, de igaz. Egyedül maradunk a gyerekkel. Riportunkban anyák vallanak nekünk arról, hogyan birkóztak meg a terhesség alatt őket ért legnagyobb traumával.
",,Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."