A legnagyobb hiba, hogy nem osztjuk meg egymással a gondolatainkat. Azt hisszük, hogy a másik tudja, mire gondolunk. Közben eszünkbe sem jut, hogy a másiknak esetleg valami egészen más tetszik, mint nekünk.
Hányszor álmodozunk valakiről, akit soha el nem érhetünk – és talán nem is akarunk? Csak azért, mert valakire gondolni, valakivel álmodozni vagy testetlenül vágyni valaki után egyszerűen mesés.
Minden szerelem mélyén van egy illúzió vagy épp csak valami félreértés, hogy szeret bennünket a másik ember, és ezért rábízhatjuk magunkat. Enélkül nem tudnánk vakon szeretni a másikat. Mikor szerelmes vagy, azért vagy vak, mert elveszíted a veszélyérzeted.
Ismeritek a mondást, hogy aki túl közel hajol a tűzhöz, megégeti magát? Én a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy milyen mély sebet tud ejteni rajtunk a vak szerelem lángja.
Időnként mindenki megtapasztalja a féltékenység érzését. Mit tegyünk, hogy legyőzzünk, illetve megelőzzük a féltékenységet? Írásunk ennek a nem éppen könnyű érzésnek próbál a mélyére ásni.
Tisztelt Szerkesztőség! A levelem elolvasása után bizonyára sokan gondolják majd, hogy csak egy elkényeztetett feleségecske vagyok, aki jó dolgában már nem tudja, mihez kezdjen magával...
Jó idő van van, kirajzanak a napra a nők és férfiak, és ismerkedni akarnak. A társkereső mégis azt mondja: ne keressük az újat, próbáljuk inkább megmenteni a régit. Mert kell a társ!