Karácsonykor a keresztény világ a kis Jézus születésére emlékezik, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét tartják ekkor.

A globalizáció miatt ugyan egyre több a közös pont, mégis a karácsony mindannyiunknak mást jelent, másképp éljük meg. Amilyen egyedi a világ, olyan színes az ünneplés is.

advent-4-resz-kezdo.jpg

December 16. Fapapucsos karácsony

Hollandia a kettős ajándékozás országa. Az ajándékozás napja itt december 5-e. Természetesen a szerencsésebbek karácsonykor is kapnak egy-egy csekélységet a fa alá. A gyerekek minden évben kötelességtudóan kifényesítik a cipőiket, azaz a fapapucsaikat, és kirakják az ablakba. Répát és szalmát is tesznek a cipőjük mellé, hogy azt majd a Mikulás odaadja a lovainak. December 25-e általában családi ebéddel telik, a hívők részt vesznek a karácsonyi ünnepi misén. Ennek a napnak nincsen akkora jelentősége a hollandoknál, mint december 5-nek. Azon a napon ugyanis eljön Sinterklaas a segítőjével, Zwarte Piet-tel (Fekete Péterrel), s ők ajándékozzák meg a holland gyerekeket. Aztán reménykednek, hogy három héttel később, december 24-én a lappföldi Mikulás is meglátogatja őket.

December 17.

Bár Olaszországban a Gergely-naptár van érvényben, mégis az ajándékozás napja hagyományosan nem a szenteste, hanem a vízkereszt (január 6.). Ekkor La Befana, azaz a Vízkereszt szülötte hozza el az ajándékokat a jó gyerekeknek. Persze a külföldi hatások itt is változtattak a szokásokon. December 25-én ellátogat a gyerekekhez a Karácsonyapó, a Babbo Natale is. A jó gyerekek ajándékot, a rosszak pedig szenet kapnak a cipőjükbe. Olaszország egyes vidékein a gyermekeket a Strega Buffana nevű jó boszorkány látogatja meg. Seprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot ad.  Az olaszok barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és a lencse a mondás szerint is szerencsét, pénzt hoz a házhoz.

Mivel a délebben fekvő országokban ritkábbak a fenyőfélék, így Olaszországban sem szokás karácsonyfát állítani. Betlehemi jászollal és karácsonyi jeleneteket ábrázoló szobrokkal helyettesítik.

December 18.

A németek a magyar karácsonyi szokásokhoz hasonlóan ünnepelnek. Nem sok eltérés van a két ország között. Ha van is, az egyik az, hogy a németek a karácsonyfát nagyon szolidan díszítik fel, ugyanis nem szeretik a giccses karácsonyfákat. Sok helyen a színes elektromos égők helyett gyertyát tesznek a fára. Néhány csillogó üveggömb és natúr anyagokból (pl. szalmából) készült díszek kerülnek a fára. A karácsonyfa alatt szinte minden keresztény családnál megtalálható a betlehem. Az ünnepi vacsora után a fa körül hagyományosan együtt énekel a család. Az ajándékokat egyik helyen a Weihnachtsmann, vagyis Karácsonyapó, másutt pedig a Jézuska (Christkind) hozza. Németországban nincs éjféli mise, az ajándékozás így a délutáni mise után történik. Érdekesség a karácsonyi asztalon az ünnepi Stollen, melyet már jóval karácsony előtt elkészítenek. A porcukorba forgatott kalácsnak olyan alakja van, mint a bepólyázott kis Jézusnak. Kandírozott gyümölcsöket és marcipánt tartalmaz. Leginkább a magyar püspökkenyérre hasonlít. Íze pedig fenséges.

December 19. Kis karácsonyi dekortörténet: üveggömb, girland, aranyhaj

Lassan nekiláthatunk a fa feldíszítésének. Előhúzzuk a karácsonyi dekorációkkal teli dobozt, és gyönyörködünk a szebbnél szebb üveggömbökben, színes girlandokban. Vajon honnét származik a karácsonyfa-díszítés hagyománya? Nos, nehéz pontosan meghatározni. Annyi biztos, hogy állítólag egy pók is közreműködött a karácsonyfadíszek megalkotásában.

Ukrajnában a karácsonyi szokások mesébe illőek. A karácsonyfát nem aranyalmákkal és boákkal díszítik, hanem hatalmas műanyag pókokkal és pókhálókkal. A legenda szerint ugyanis egy öregasszony annyira szegény volt, hogy nem tudta feldíszíteni a karácsonyfáját. Amikor az ünnep reggelén felébredt a család, egy pók telis-tele szőtte díszekkel a fát, melyek arany- és ezüstszínű fonalakká váltak. A hiedelem szerint nagy szerencse pókot és pókhálót találni a kiválasztott fenyőfán.

hirlevel_web_banner_2_76.jpg

És a gyönyörű, törékeny üveggömböknek ki volt a feltalálója?

Nem más, mint a német Hans Greiner üveggyáros. Lauscha városában már 1600 óta üvegtárgyakat készített, melyek az 1800-as években más országokban is népszerűvé váltak. Hans gyümölcs és dió alakú üvegdíszek készítésébe fogott, gondolván a karácsonyra. A díszek készítésének folyamatában a fújást formázással kombinálták. A díszek belseje ezüstös volt, melyet eleinte a higanynak és ólomnak köszönhettek, majd később az ezüst-nitrát és a cukros víz speciális elegyével színezték. Később Greiner gyermekei és unokái vették át az üveggyár vezetését, és továbbvitték az üvegdíszek készítésének hagyományát. A díszek hamar elterjedtek, még a tengerentúlon is nagy népszerűségnek örvendtek. A németországi üvegből készült karácsonyfadíszeknek 1925-ig nem volt versenytársuk.

Tekeredik a girland, kígyó akar lenni…

A karácsonyfa köré tekerhető csillogó ezüst és arany girlandok napjainkban leginkább műanyagból készülnek, de eredetileg sokkal nagyobb értéket képviseltek, ugyanis valódi ezüstből készültek. Az ezüstgirlandok a 17. század elején jelentek meg Németországban, ahol ezüstművesek készítették őket rendkívül vékonyra kalapált ezüstlapokból. Egyébként a színes girlandoknak és angyalhajnak is megvan a maga bibliai jelentése: részben a paradicsomi fára tekeredő kígyóra utal, részben pedig a teremtést átszövő időszálakat jelképezi. A karácsonyfa éke a legfelül található dísz, az ún. csúcsdísz.

Régebben ezüst vagy arany csillagot helyeztek a fa tetejére, amely a betlehemi csillagot jelképezte, mára a legtöbb helyen hegyes végű, csillogó gyöngyökkel díszített „templomtoronyforma” kerül a fára. Egyébként a mai napig mindkettőt használják.

December 20. Szaloncukor, ami nem hiányozhat a karácsonyfáról

Ha még nem szerezted be, akkor épp itt az ideje, mert lassan kiüresednek az áruházak polcai, ugyanis az üzletek már jóval december előtt megtelnek a finomabbnál finomabb szaloncukrokkal, amelyek nélkül nehéz lenne elképzelni egy családi karácsonyozást. Ugye? Gondolkodtál már azon, hogy honnan származik ez az ünnepi édesség? Elárulom, hogy a szaloncukor hungarikum. Nevét feltehetően a karácsonyfa elhelyezése miatt kapta, ugyanis a módosabb családok a szalonban állították fel. A szaloncukor manapság már rengeteg töltelékvariációval kapható. Régebben azonban nem volt ilyen széles körű a választék.

Kugler Géza cukrász 1891-ben megjelent szakácskönyvében már 17-féle szaloncukorreceptet jegyzett le. Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a karácsonyfára, ezért sokan otthon készítették el, melynek receptje, meglehet, még mindig ott lapul valahol nagymamáink receptesfüzetében. Régebben madzagokkal rögzítették őket a faágakra, újabban viszont a kampós változat az elterjedtebb megoldás. Bármily meglepő, de egyedül a magyarok és a szlovákok aggatnak szaloncukrot a karácsonyfára. A szaloncukor észrevétlen eltávolítása a csomagolásból is egy különleges „hazai” szokás, amelyet az ember gyerekkorától kezdve élete végéig tökéletesít.

Varga Henrietta