Nemcsak a jó pap, de a jó orvos is holtáig tanul. Medikus koromban, az 1970-es évek első felében az alsó végtag, a lábszár vénáinak, azaz a vért a szív felé szállító ereknek két fő betegségét különböztették meg.
Ha a bőr felületén a szemmel is jól látható vénák gyulladtak be, fájdalmas, piros csíkot alkotva – e folyamat neve „felületes érgyulladás” (tromboflebitisz) volt. Ha a szemmel nem látható, mélyen bőr alatt futó vénák gyulladtak be, akkor „mélyvénás trombózis” (flebotrombózis) volt a diagnózis.
(© Amanda K Bailey)
A „felületes” jelző egyben arra is utalt, hogy ez egy jóindulatú, jelentéktelen, gyakran magától gyógyuló betegség, amely nem okoz vérrögösödést (trombózist), ill. annak szövődményét, tüdőembóliát. Ezzel szemben a „mélyvénás” trombózis komoly, akár életet veszélyeztető állapot, amelynek gyakori szövődménye a vérrög leszakadása és a tüdőerekbe való sodródása (tüdőembólia).
Nos, ha napjaink medikusa ilyen választ adna, alighanem „repülne” a vizsgáról. Ugyanis a ma már elterjedt és könnyen hozzáférhető ultrahangvizsgálatnak (szonográfiának) köszönhetően kiderült, hogy az eddig jóindulatúnak tartott „felületes” érgyulladáshoz jóval gyakrabban csatlakozik mélyvénás trombózis és tüdőembólia, mint ahogy ezt eddig tanították.
E felismerés következtében az eddig „felületes érgyulladás” új nevet kapott: „felületes vénás trombózis”. Ezzel párhuzamosan a betegség megítélésében is paradigmaváltás (szemléletváltás) történt.
Az új paradigma szerint az elsődleges folyamat a véna üregében kialakuló trombusz. Erre reagál másodlagosan, gyulladással az érfal és a környező szövetek. A fő hangsúly tehát nem a látható, tapintható gyulladáson, hanem a gyulladást kiváltó trombózison van. A felületes vénás trombózis aránylag könnyen felismerhető. A lábszár vagy comb érintett érszakasza vörös, meleg, fájdalmas. Ujjainkkal kemény, nyomásra érzékeny köteg tapintható. A járás fokozza a fájdalmat. Hőemelkedés, rossz közérzet is jelentkezhet.
Laboratóriumilag fokozott vérsejtsüllyedés (szedimentáció, FW) mutatható ki, ill. emelkedhet a fehérvérsejtek száma is. A gyakorlott orvos az elmondottak alapján általában már fel tudja állítani a „felületes vénás trombózis” diagnózisát. Ahhoz azonban, hogy tisztázza, nem érintettek-e már a mélyben fekvő vénák is, szükség lesz az ultrahangos vizsgálatra.
Az új ismereteknek köszönhetően nemcsak a név, de a kezelés is megváltozott. Régebben fekvést, ágynyugalmat ajánlottak. Ma a beteg „fáslit” (rugalmas pólyát) vagy elasztikus harisnyát kap beteg lábára, és végezheti megszokott napi teendőit, elmehet bevásárolni, megsétáltathatja kutyáját, stb. Kerülni kell azonban a lelógatott lábbal való ülést (tv, számítógép, hosszú repülőút).
A fekvés tilos, mert a felületes és mélyvénákban egyaránt elősegíti a trombusz terjedését. Az ereket összeszorító pólyát legalább két hétig kell viselni, ám ha a lábon visszerek (varixok) is vannak, a fáslizás hozzátartozik a krónikus, hosszan tartó kezeléshez. A gyógyszeres kezelést bízzuk orvosunkra.
