November lehjobb írásai mind ugyanarra hívnak: nézzünk körül nyitott szemmel, figyeljünk egymásra és önmagunkra – legyen szó nőiességről, örökségről, tanulásról vagy a gyerekek különleges fejlődéséről.
Mert minden korszaknak, minden élethelyzetnek megvan a maga szépsége, ha hagyjuk, hogy megszólítson bennünket.
NŐNEK LENNI MINDIG, MINDEN KÖRÜLMÉNYBEN
Novák Zita ízig-vérig nő. Pedig nem sminkel, és nem érdeklik a különféle ruhatrendek. Mégis mi finom nőiességének titka? Mit gondol a mai fiatalokról? Na és mik a tapasztalatai a párkereséssel? Zita az Új Nő magazin újságírója, négy gyermek édesanyja – és sokszor olyan, mintha nekünk, a szerkesztőség fiatalabb tagjainak is mosolygós, melegszívű anyukája lenne, akinek mindig van egy-két kedves szava.
– Mindig is könnyen kapcsolódtál a benned élő nőiességhez?
– A nőiesség kérdésével sosem foglalkoztam sokat az életem folyamán. Mindenképpen későn érő voltam. Amikor a tizennégy-tizenöt éves osztálytársnőim már pasiztak, én még inkább egy kislány voltam. Viszont jól éreztem magam, rengeteg hobbim volt, lefoglaltam magam. Gimis éveim alatt kerültem be a templomi kórusba, így énekkarra jártam, kántor voltam. Egyetemistaként, a húszas éveimben kezdtem először önmagamra nőként tekinteni. Bár sosem sminkeltem, érdekelni kezdett a külsőm, s akkor mentem el életemben először egy ruhadarabért a tőlem távolabbi városba. Egy farmerről volt szó, ami nagyon tetszett magamon. (Mosolyog.)
– Mi minden változott még meg az egyetemen?
– Előtte nem érdekelt a bulizás, de a fősulis partik világa már jobban vonzott, szívesen mentem a barátaimmal. Sem előtte, sem az egyetem alatt nem volt számomra cél, hogy a divatnak megfelelően szép legyek. Szerintem a gyermekkori fogproblémáimhoz vezethető vissza ez a fajta közöny a külcsínemmel szemben. Hét-nyolc éves koromban lecsiszolták elöl az összes fogamat, mert hiányzott a zománc, a hiányzó fogakat pedig, magam sem tudom miért, arany színű koronával pótolták, s csak a gimiben cserélték le fehérre. Az első komoly kapcsolatom is az egyetemi éveim során lett, és az akkori párom egyben az első férjemmé is vált.
Olvass tovább: Nőnek lenni mindig, minden körülményben
CHÂTEAU OF ANTAL ELŐSZÖR
A szentantali kastély muranói tükréről azt tartották, ha nő néz bele, annak szépsége fokozódik, ha pedig férfi, az nem talál vonzó párra. Egyszóval Szentantal nőpárti kastély volt. Hogy éltek itt a grófok és a hercegnők. Hogy éltek azok, akik a legfényűzőbben éltek? A szentantali Koháry–Coburg kastély élő emléke a nemesi fényűzésnek és a társasági életnek. A legszebb múzeum ma Szlovákiában! (Fotók: Dömötör Ede)
Hol volt, hol nem volt...
Volt egyszer egy Koháry-kastély. Egy? Sok! Naná, hisz a Koháryakat Magyarország három leggazdagabb családja között emlegetik. Szentantali kastélyuk ismét régi pompájában tündököl. (Elnézegetve útközben a sok düledező gömöri kúriát, nem véletlen, hogy isteni csodának tartjuk a felújítását.)
Selmecről autóztunk hazafelé, mikor a Selmeci-hegység lankái között, a fák árnyékában megpillantottunk egy kastélyt. Jé, ezt eddig nem is láttuk! Mikor aztán meghallottam a Koháry nevet, még jobban nyújtogattam a nyakam. Álljunk csak meg! Hisz a mi ferences templomocskánk újjáépítését is ők fizették Füleken. S megálltunk, ahogy három évszázaddal ezelőtt megállt itt az angol Julia Pardoe kisasszony is, aki romantikus lélek lévén romantikus útikönyveket írt.
Koháry Ferenc József a Koháryak leghíresebbje.
Julia is szeretett a pompa felé kacsingatni (ahogy minden igazi nő), ezért ilyen sorokat vetett papírra a Kóburgi kastélyról: „A Koháryak hősi múltja, a Coburgok eleganciája, a vadászkultúra, a nemesi enteriőrök, s nem utolsósorban a nők élete, akik évszázadokon át lakták és formálták ezt a helyet…, mind-mind lenyűgöztek.”
A szentantali Koháry–Coburg kastély ma oly pompában ékeskedik, mintha maga Mária Terézia álmodta volna meg. (Van benne valami, hiszen a Koháryak mindig is hűségesen szolgálták a Habsburg-házat.)
A Habsburgoktól cserébe birtokokat és rangokat kaptak. Ma Szlovákia legpazarabb múzeuma található Szentantalon – és nem csupán miszerintünk.
Várból lett a barokk kastély
A várak erődítmények voltak, védelmi célból épültek várudvarral. Szentantal először várnak épült, a bányavárosokat védte a török fenyegetéstől. Később aztán többször átépítették, 1744-ben Koháry András gróf Johann Entzenhoffer bécsi építészt bízta meg az átépítésével. Egy neves építészmestert, mert a lejtős terepre nem volt könnyű felépíteni egy négyszárnyú épületet. A mai statikusok csak kapkodják a fejüket, hogy milyen akadályokat tudtak leküzdeni a régi mesterek csupán csak homok, kő, tégla és mész felhasználásával.
Olvass tovább: Château of Antal először
GONDOLKODNI TANÍTSUK MEG A GYERMEKET, NE MAGOLNI!
Gyakran mondogatjuk, mennyire másak a mai gyerekek. Felgyorsult világunkban a digitalizáció vette át a teljes uralmat, az oktatás pedig csak cammog, alig érve utol ezt a nagy sietséget. Beérhetjük-e egyáltalán ezt a rohanó fejlődést? A tankönyvek, amelyekből egykor tanultunk, ma is megállják a helyüket az oktatásban? Képes-e még a tanár felkelteni a gyermek figyelmét ebben a véget nem érő információáradatban?
Varga Tamás földrajz‒magyar szakos pedagógus számára az oktatás nem csupán a kötelező tudnivalók átadását jelenti, hanem azt is, hogy segítse a diákokat abban, hogy értő felnőttekké váljanak. Tamás az élményalapú oktatás híve, óráit igyekszik mind színesebbé és érdekesebbé tenni a gyerekek számára. Szívügye az oktatás mai helyzetének javítása. A hozzá hasonló pedagógusoknak köszönhetően mondható, hogy talán van még jövője a szlovákiai magyar iskoláknak. Tamással az oktatás mai helyzetéről, a változás lehetőségeiről és saját tanítási módszereiről beszélgettünk.
Varga Tamás magyar és földrajz szakos pedagógus. A komáromi Jókai Mór Alapiskola tanára, digitális koordinátora és iskolai tanácsának elnöke, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának gyakorlatvezető tanára, valamint az Országos Közoktatási és Ifjúságnevelési Intézet (NIVAM) tudományos-kutató munkatársa. Mesterdiplomáját földrajz és magyar szakos tanárként a Konstantin Filozófus Egyetemen szerezte 2014-ben Nyitrán, majd a Selye János Egyetem hallgatójaként doktorált 2016-ban. Idén, 2025-ben Csehországban elvégezte a menedzsment és marketing szakképzést (MBA). 2013 óta dolgozik pedagógusként, s az évek során nemcsak felismerte a mai oktatási rendszer hiányosságait, hanem aktív szerepet vállal az oktatásügy javítását szolgáló kezdeményezésekben. Pedagógusként mind diákjai, mind kollégái elismeréssel adóznak törekvései iránt, amelyet számos kitüntetése is bizonyít, mint a Jókai Mór Alapiskola Év Tanára díj (2019), a Komárom Város Év Pedagógusa díj (2020), Az SZMPSZ Díja kiváló módszertani, nevelési, szakmai és tudományos eredményekért (2024), valamint a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért díj (2025).
‒ Valószínűleg rengetegen kérdezték már tőled, de a magyar mellett miért pont a földrajz szakot választottad? Ha mondhatok ilyet, akkor ez a tárgy mára szinte teljesen mellékvágányra került.
– Bizony, pedig szerintem nagyon fontos, hogy tájékozottak legyünk a világban. Én személy szerint szerencsés diák voltam, mivel nagyon jó földrajztanárnőket kaptam. Ők keltették fel az érdeklődésemet a világ működése iránt, olyannyira, hogy a tanárképzőn is földrajzra jelentkeztem. Az egyetemen is hasonlóan jó tapasztalataim voltak az akkori mentorommal, Hilda Kramáreková professzor asszonnyal. Mindig azt mondta, hogy nem szabad megelégednünk a minimummal, mindig a maximumra kell törekednünk. Ez a mondat azóta is a fülemben cseng, és valóban igyekszem a legtöbbet kihozni a munkámból.
Olvass tovább: Gondolkodni tanítsuk meg a gyermekeinket, ne magolni!
TALÁLKOZUNK A HOLDSARLÓ ALATT!
– Elkészült az uraság áruja, te lány?! – kiabált az asszonyság Klárára immár harmadszor aznap. Akárhány alkalommal jött megrendelő a szabászat boltjába, az asszonyság annyiszor kiáltott torkaszakadtából a lányra. Ám Klára nem volt lusta teremtés, akit ekképpen kellett ösztönözni a munkára. Nem. Szegény asszonyság mellett felrobbant egy épület a polgárháború idején, s azóta nagyot hall. Egyébként jó lelkű, kövérkés hölgyemény volt, a maga fénykorában még szép is lehetett, de fia halála, az évek nyomorúsága mély barázdákat szőtt pufók arcára. A szabászatot azért jól vezette. Szerettek is az uraságok nála vásárolni, hanem kisegítője nemigen akadt, mert kevés lány viseli méltósággal, ha mindenért leszidják.
Klára azonban más volt. Ő úgy szerette az asszonyságot, mint tulajdon nagymamáját. Ha zavarta is annak hangos beszéde, semmi jelét nem mutatta. Vattát nyomott a fülébe, s máris nem jutottak el hozzá az ingerlő kurjantások, melyek mások hallását jócskán sértették.
– Hogyne készült volna, drága néném. Már két napja, hogy befejeztem. Kinyújtottam a megmerevedett anyagot, hogy az uraságnak kényelmesebb legyen a viselése.
Az asszonyság nagy műkomolysággal bólogatni kezdett, mert tudta ő, hogy nem az anyag merevedett meg, hanem az uraság szélesedett legutóbbi találkozásuk óta két méretet. Miután Klára felpróbáltatta az urasággal mentéjének szélesebb változatát, az asszonyság két krajcárt kért érte.
Aznapra már nem maradt munkájuk, az utolsó megrendelő zakóját is elkészítették előző este, így Klárának volt némi pihenőideje. A lány nem kérette magát, azonnal olvasni kezdte a félbehagyott könyvét. Üvöltő szelek. Nem csupán szerelem, de tragédia is. Bizonyíték arra, hogy a szerelem nem mindig jár kéz a kézben a boldogsággal. Épp a legizgalmasabb résznél tartott, amikor tompa csilingelésre lett figyelmes. Valaki belépett a szabászat ajtaján. Gyorsan becsukta a könyvet, lesimította összeráncolódott ruháját, s a füle mögé tűrte elszabadult, arcába lógó tincseit. Amint kilépett a hátsó helyiségből, földbe gyökerezett a lába.
Olvass tovább: Találkozunk a holdsarló alatt!
OKOSÍTÓ TORNA
Baj van a gyerekekkel (halljuk ma mindenfelől). A mozgás szinte kiveszett a gyerekek életéből, nem másznak fára, nem farigcsálnak, nem dolgoznak a kezükkel, így az idegrendszeri fejlődés nem is lehet megfelelő. Ezért is van szükség a TSMT-fejlesztőtornára. Megduplázódott azoknak a gyerekeknek a száma, akik fejlesztésre szorulnak. A gyerek bemászik az asztal alá, nem akarja megenni ezt vagy azt az ételt, befogja a fülét, mert nem bírja a sok embert, az iskolában bebújik a pad alá.
A TSMT-torna a nagymozgások és a finommozgások fejlesztésével érleli az idegrendszert. A feladatokat sokszor mondókák, énekek kísérik, miáltal az anyanyelvi készségek is fejlődnek. A somorjai székhelyű SmartKid központban TSMT-terápiát oktatnak és végeznek a gyerekek és a szülők bevonásával. Mikóczi Dominika (Somorja) TSMT-terapeutával, a központ vezetőjével beszélgetünk erről az okosító tornának is nevezett módszerről.
A TSMT egy magyar módszer, a szókép tervezett szenzomotoros tréninget jelent. Vagyis tornát! – fogad minket Dominika egy tornateremhez hasonló helyiségben. – A tréninget egy nagyon alapos felmérés előzi meg. Ezt LongiKidnek nevezik: ez a tünetészlelő vizsgálat képet ad arról, hogy a gyerkőc milyen területeken megkésett vagy eltérő fejlődésű. Vizsgálja a gyerek idegrendszeri érettségét, motoros területeit, nyelvi, szociális és kognitív területeit. Ez hallás-, látás- és tartásvizsgálatot is jelent. Ha a gyermek nem a korának megfelelően dolgozza fel az információt, az azt jelenti, hogy fejlesztésre szorul.
– Mondjunk rá példát!
– Például nem úgy tudja letapogatni a kognitív feladatoknál a képeket. A teszteredmények alapján tervezzük meg a tornasort. A teszt nagy része mozgásos, mert az adhat visszajelzést arról, hogy a gyerek idegrendszere milyen állapotban van. Amennyiben nagyok az eltérések, továbbküldöm a gyermeket a megfelelő szakemberhez. Néha neurológus, logopédus segítségét is igénybe kell venni. Nálunk olyan mozgássort végez a gyerkőc, amit általában otthon, a szülővel is el tud majd végezni, persze, előtte itt begyakoroljuk.
Olvass tovább: Okosító torna
