Szabadságban élünk, ma a nő is lehet akárki. Dolgozó nő, utazó nő vagy épp az anyaságban kiteljesedő feleség.
Régen a nők csak a hátországot adták. A nagy költők Aranytól Adyn keresztül Szabó Lőrincig azt kívánták a nőtől, hogy hallgatag alázattal simuljon bele az életükbe, s közben mindent adjon oda magából. Ma már a nő is hagyhat nyomot maga után, nem csupán mint szerető vagy önfeláldozó feleség és anya.
A nő is osztogathatja magát a hobbijának, a munkájának vagy a karrierjének, szembesítheti az embereket a világ igazságával vagy hazugságaival. Ám azért most is nehéz pálya ez: szép de, nehéz, mert az elvárások nehezen változnak. És közben, ugye, a többség gyerek után is vágyik, és az anyaság mellett nehéz megtalálni a szerepek közti egyensúlyt.
Összeállításunkban önarcképet festünk mindegyik beszélgetésünkkel: a kreatív nő, az önkifejező nő, a dolgozó nő mellett jelen vannak a született feleségek is, akik a férj sikerének a szolgálatában állnak. Köszönjük nektek, hogy vagytok mindahányan!
HEGYEK ÉS MUNKÁK KÖZÖTT
Vannak emberek, akiknek szűk a világ. Mindent meg akarnak ismerni, kicsit birtokba venni – aztán továbbállnak, hogy egy új helyen, új emberek között kis időre megint megálljanak, s új helyszínen találják ki önmagukat. Érdekes kérdés lehet, hogy az új díszletek között más emberek leszünk? Miként gondolkodik a nő, aki a hátizsákos kalandozások közepette fedezi fel a világot? Vajon mi tudja megállítani?
Útközben megtanulhatjuk, hogyan szeretünk élni... Hősnőnk, Korintus Brigitta Gömörből származik, arról a vidékről, ahol kevés a munka, ezért sokan külföldre indulnak vendégmunkásnak.
Korintus Brigitta (42, Várhosszúrét) huszonévesen ment világgá: volt bébiszitter, takarítónő, dolgozott farmon, a leghosszabb ideig a vendéglátásban. Sokfelé megfordult, mert nem szereti az állóvizet. Még ha jól érzi is magát, idővel továbbmegy. Hat nyelven beszél, több mint húsz éve nem eszik húst, szeret fotózni és túrázni. A hegyekben érzi magát a legjobban: legyen az a Szilicei-fennsík, a Tátra vagy a tiroli csúcsok. Egyedül vág neki a kalandoknak, fittyet hány a konvenciókra, és ha már választani kell, inkább a kaszálás, mint az irodai munka.
– Nővérnek tanultam – kezdi Brigitta. – Rozsnyón végeztem az egészségügyi középiskolában. Akkoriban nehéz volt mifelénk elhelyezkedni, sok osztálytársam a prágai kórházakban vállalt munkát. Gömörben a Csehországba ingázásnak hagyománya van, a férfiak azelőtt is oda mentek munka után. Ám nekem nem fűlt hozzá a fogam.
Olvass tovább: Hegyek és munkák között
ÖNÁLLÓ ESTEK
Otthon a levegőben most babaillat úszik, Récsei Noémi új szerepre készül. A Carlton teraszán azért megtartotta júniusi beszélgetőestjét, budapesti vendége volt, mégpedig Háy János író. Arról kérdezzük, hogy tudott ilyen rövid idő alatt ennyire sikeres „énmárkát” felépíteni.
Récsei Noémi műsorvezető beszélgetőestjeivel új műfajt képvisel. Mert ugyan nem ő a főszereplő, mégis rengeteg minden rajta áll vagy bukik. 27 éves, de árad belőle a profizmus és az összeszedettség.
Récsei Noémi (27) Zselízen született. A gimnázium elvégzése után Pozsonyban, a Comenius Egyetemen, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken folytatta tanulmányait. 2014 óta az RTVS munkatársa, rádiós és televíziós műsorvezető, a Vasárnap c. hetilap munkatársa. A legtöbben mégis a Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei miatt szeretik: olyan témákkal foglalkozik, melyek a széles közönség érdeklődését felkelthetik. Ilyen volt a kétnyelvűség, a mesélés lélektana, a digitális kultúra, a függőségek...
– Hogy lett belőled műsorvezető?
– Jó pár éve munkatársakat kerestek a Pátria Rádióba. Gyerekkorom óta erre a pályára készültem. Egyetemista voltam, a főnökeim mégis bizalmat szavaztak nekem. Két évvel később a tévében is foglalkoztatni kezdtek. Sorjáztak a lehetőségek, kitérők nélkül...
– Honnan jött az önálló beszélgetőestek ötlete?
– Egy éjjel nem tudtam aludni, és gondolkodni kezdtem. Milyen jó lenne érdekes emberekkel beszélgetni! Én ugyanis egy érdeklődő ember vagyok. Az első beszélgetéseket még Galántán szerveztem, ott élünk ugyanis a férjemmel. Idén jubilálok, ugyanis ötödik éve, hogy útjára indultak a beszélgetőestjeim.
Olvass tovább: Önálló estek
A TIKTOK SZTÁR
Csak Gyöngy vagyok! Simán Gyöngy – mutatkozik be a huszonegy éves lány. Kezdetben meglep az öntudat, amellyel teljes neve elhallgatását kéri. Mihelyt beszélgetni kezdünk, belátom: Gyöngy esetében a név valóban részletkérdés. Hiszen kis zöld szobáját az egész világnak megmutatja. Ez vagyok én. Pont azért szeretik több mint 110 ezren, mert mindig csak magát adja.
113 ezren követik a TikTokon – és ez a lány itt él egy kis gömöri faluban, Rimaszombat mellett. Követőit kézimunkáin, „Csináld magad!” tippjein és receptjein túl Gyöngy társadalmi szerepvállalása is lenyűgözi.
– Kreativitás kis bohémsággal fűszerezve: ez volt az első benyomásom rólad. Honnan ered ez az állandó alkotási vágy?
– Attól a pillanattól kezdve, hogy meg tudtam tartani kezemben a ceruzát, rajzoltam. Dobócán nőttem fel: ez egy 300-400 lakosú kis falu, közel Rimaszombathoz. Nem volt sok velem egykorú gyerek, így inkább a hobbijaimnak éltem, kisiskoláskoromban például kézművestáborokba jártam. Ma is festek, hímzek, makramézok, a ballagásomra pedig kaptam egy varrógépet.
– A sokoldalúságodat sokan díjazzák, hiszen 113 ezer követőt számlál a TikTok-profilod. A fiatalok boengy-ként ismernek: honnan jött a név?
– Egyszer Monopolyt játszottunk, és az egyik barátom rám szólt: „Böngy, te vagy soron!” Ebből lett a boengy. Két éve vagyok jelen a TikTokon: olyasmikről töltök fel videókat, amiket szeretek csinálni. Sokan írják, hogy inspirálom őket.
Olvass tovább: A TikTok sztár
SZÜLETETT FELESÉGEK
Amikor meghalljuk, hogy valaki sportolófeleség, hajlamosak vagyunk luxuséletre és kiváltságokra gondolni. Azonban nem minden arany, ami fénylik...
Katalin (35, Béke) a volt szlovák válogatott labdarúgó, a kapus Novota János felesége. Hogy él egy hivatásos feleség? – ilyesmiket kérdeztünk tőle.
– Férjed, Jani már sikeres labdarúgó volt, mikor megismerkedtetek. Minden nagy találkozásnak története van. Elmesélnéd a tiéteket?
– Édesapám és öcsém nagy focidrukker, elvittek egy meccsre. Rögtön megkérdeztem: Ki az a srác a hálónál? Leteremtettek, hogy „a Novota Janit” illene ismerni. Erre aztán írtam neki a közösségi hálón. Három héten keresztül üzeneteket váltottunk, majd randira hívott. Szerelem volt első látásra.
– Milyen egy „szerelmes” első randi?
– Először megkérdeztem, hogy mi a foglalkozása. Mikor azt mondta, hogy focista, tovább faggattam. Mégis, mit dolgozik? Ennyit arról, hogy mit tudtam én a foci világáról. Tizenegy hónap múlva, immár babával a pocakomban összeházasodtunk. Az esküvő után Jani kapott egy ajánlatot Görögországba, s mivel nem volt rózsás az anyagi helyzetünk, elvállalta. Én viszont nem szerettem volna idegenben szülni, így otthon maradtam. A terhességem ötödik hónapjától külön háztartásban éltünk. Janit még a szülésre sem engedték haza. Jancsikát az édesapja a keresztelőjén látta először, másfél hetes volt.
Olvass tovább: Született feleségek
A BOKSZOLÓFELESÉG
Zsuzsa (36) és Buchinger „Buki“ Iván 16 éve alkotnak egy párt. A magyarok a Fuss, család, fuss! vetélkedőből ismerik őket, a csehek és a szlovákok a ketrecharcos Bukiért rajonganak.
Az elején le akartam beszélni Ivánt a ketrecharcról, de nem sikerült. 16 éve vagyunk együtt, mára megszoktam, hogy ott van ketrecben.
– Mindketten Bősről származtok. Régóta ismeritek egymást?
– Igen. Sőt, a testvérem is birkózó volt, és kislány koromban én is birkóztam. Bősön ennek hagyománya van, mindenki ezt a sportot űzi. Iván még amatőr volt, mikor egy pár lettünk. Aztán egyik verseny követte a másikat, beindult a szekér, s Iván nemsokára profi lett.
– Ezután hogy alakult a kapcsolatotok? Te hol dolgoztál?
– Én egyrészt mentőztem, illetve a dunaszerdahelyi egészségügyi középiskolában tanítottam. Iván egy szállítmányozási cégnél dolgozott, műszakozott. A fiunk születése után áttörés következett be a karrierjében. Leszerződött egy német klubhoz, Frankfurtba. Feladta az itteni munkáját, s onnantól kezdve foglalkozásszerűen birkózott. Otthon épp elkezdődött a közös családi házunk építése, mikor kiköltözött Németországba. Ivus alig egyhetes baba volt, még a szüleimnél laktunk, így anyum segített.
Olvass tovább: A bokszolófeleség
