Aprólékos interjúvázlattal sétálok be a Komáromi Jókai Színház művészbejáróján. Molnár Xénia az ajtóban vár. Azonnal érzem: itt bizony el kell felejteni a papírformát. Az élet és Xénia vezetik a tollamat, megírják helyettem a riportot. Mert mint mondja: „Valaki szed magára, valaki ad magára, én mindkettőt.”
Kinyomom a hasam. Behúzom. Oldalra fordulok, kinyom, behúz. A hasamon két kocka, de olyanok, mint a zselatinos sütemények: remeg a tetejük. Mégis szépnek látom őket, mert „enyém sütik”. Egy öninterjú következik arról, hogyan pánikoltam be a szülés után, és kötöttem végül egy egészen jó kompromisszumot önmagammal.
Nagy Franciska modellkedik. Senki nem tud olyan szexisen mosolyogni, mint ő. Emellett a dereka valószínűtlenül karcsú, idomai nőiesen teltek. Mi a Vénusz-archetípust látjuk benne, akinek fürödnie kellene a bókokban. Pedig nem, sőt: sokszor megkapta már, hogy „kövér”.
„Hogy mit szeretek leginkább a főzésben? Naná, hogy a tálalást!” – vágja rá Kovács Attila, a helembai Világi Winery sommelier-je. Miért jó, ha egy sommelier rutinosan forgatja a fakanalat, s melyek a legpazarabb ízharmóniák? – kérdeztük tőle.
Hégli Dusan, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője hol elgondolkodtatott, hol meglepett, hol megnevettetett minket. Egy dolog azonban biztos: ezután kicsit mi is más szűrőn keresztül tekintünk a néptáncra.
Érdemes „belehallgatni”, megtapasztalni, hogy milyen élményt adhat egy koncert, mikor velünk szemben egy egész szimfonikus zenekar játszik. Vendégünk Keszőce Judit zenepedagógus és zeneterapeuta.
Az Erika Visage név fontos kis csillag, mikor Csallóköztől kelet felé indulunk a térképen. A nánai Mihálko Erika ugyanis az egyik legjobb sminkes, akit ismerünk, sminkvariációit mohón nézegetjük az Instán. Varázs van bennük, merészség és rengeteg érzelem.
Ki mást kérdezhetnénk az ünnepről, ha nem Szvorák Katalint, aki annyiszor megénekelte a karácsonyt. Szvorák Katalin a miénk, hisz tőlünk került a világot jelentő deszkákra.
Méry Rebeka a közelmúltban Ha én énekelek címmel felvidéki magyar népzenei lemezt adott ki, emellett saját ruhakollekciója megvalósításán dolgozik. Hogyan fonódott össze a sorsa a néphagyománnyal és a népdalénekléssel? – beszélgetésünk során ilyesmiket kérdeztünk tőle.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."