A mai időseknek nincs mintájuk a modern öregségre– a hosszabb öregkort most találjuk ki. A gyerekeknek nincs idejük a szüleikre, ők még hajtanak, de akkor ki lássa el az időseket, amikor gondozásra szorulnak?
Vajon mit remél az ember, amikor egy pazar előadó estjére jegyet vált? Mit remél, mihelyt megillatozza, majd ajkához emeli a poharába töltött aranyszínű bort? Élményt remél…
Beszélgetésünk során rendre visszatérünk a jó kávé fogalmához, amelyre Szongoth János egyszerű, mégis nagyszerű választ ad: az a jó kávé, amelyik ízlik.
Az ő munkájuk a legfontosabb a világon, hiszen a Föld ökoszisztémájának mozgatórugói. S hogy milyen érdekes a sors, nem az evolúció csúcsáról, az emberről van most szó, hanem az egyik legkisebb élőlényről, mellyel minden egyes nap találkozhatunk. A méhről.
Írásunk azért született, hogy falvainknak és városainknak felmutassunk egy ügyes csapatot és egy jó példát, amit lehet és kellene is követni. A szelektálás szabályai legyenek világosak: ez a lényeg.
Ha már jártunk Szlovéniában, olyat láthattunk ott, amit itthon nem. Értő hulladékgazdálkodást – a szlovének már nem fulladnak bele a saját szemetükbe. Hogyan sikerült ezt elérni? Ennek jártunk utána: lássuk!
Mikor máskor, ha nem most beszéljünk a zarándokutakról. A mi zarándokaink azonban kisebb utakra indulnak, ám a céljuk ugyanaz: testben lenni, de nem csak a test szerint élni.
Hegyi Fanni maga a stílus: ha megjelenik valahol, minden szem rászegeződik. Törőcsik Gábor pedig a lélek, sokat nevet, a szeme pedig mosolyog. Ahol pedig a stílus és lélek találkozik: megszületik az Én is ezt érzem márka!