Katalin története egy fájdalmas házasságról szól, amelyet az alkohol, a lelki terhek és a családon belüli szenvedés árnyékolt be. Vallomásában őszintén mesél arról, hogyan omlott össze lassan az élete, miközben a külvilág sokáig mit sem látott abból, ami otthon történt.
Az anyós-meny kapcsolat sok családban érzékeny pont. Olvasói levelek és személyes történetek alapján járjuk körül, miért válhat a szeretet féltékenységgé, a segítő szándék beleszólássá, és hogyan nehezítheti meg a nők közötti versengés az egész család életét.
Olvasónk véleménye, hogy a legnagyobb gondot a nők életében a (női) szolidaritás hiánya okozza. Az anyósok többségének ugyanis a szülés és a gyermeknevelés semmi – már ha a menyükről van szó.
Katalin története kívülről akár rendezett, biztonságos életnek is tűnhetett: házasság, gyerekek, otthon, anyagi stabilitás. A látszat mögött azonban egyre több lemondás, magány és csalódás gyűlt össze...
Egyetlen mondat is elég lehet ahhoz, hogy valaki évekre elveszítse a bátorságát. Olvasónk levele nemcsak a vezetéstől való félelemről szól, hanem arról is, milyen mély nyomot hagyhat a bizalomhiány.
Egy olvasói reakció mutat rá arra, milyen könnyen önámításba fordulhat egy kapcsolat, ha valaki egy nős férfi ígéreteibe kapaszkodik, és nem akarja reálisan látni a helyzetét.
Levelünk írója fiatalon beleszeretett egy férfiba, aki eltitkolta előle, hogy nős, sőt egyszerre több nővel is kapcsolatban állt, ezért végül szakított vele. Bár megpróbált új életet kezdeni és elköltözött, a férfi továbbra is zaklatja...
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"