A januárt reménytelenül szürkének tartjuk, pedig csak nézőpont kérdése. Hiszen mikor vackolhatjuk be magunkat a meleg vánkosok közé, ha nem a hideg téli hónapokban?
Már november elején érezzük, hogy elszállt belőlünk az erő. Hogy lehet az, hogy a szürke napok, az eső és a köd ilyen hatással vannak ránk? Mit tehetnénk, hogy télen is jó erőben legyünk?
Hol vannak már a régi telek, a havas fák vagy befagyott tócsák! A mai telek rendkívül szeszélyesek: havasesők, locs-pocs, napsütés váltják egymást. Fel lehet ilyen időre egyáltalán készülni?
A magyar népművészet korunk öltözködési szokásait is megihleti. Összeállításunkban a kabátdivatot mutatjuk be egy különleges helyszínen – egy vályogtéglás, paticsfalú, nádfedeles, háromosztatú tájházban.
A csallóköziek mindig is tudós halászok hírében álltak. Annak, aki ismerte a víz titkait és a halak járását, egész évben nagy fogásban lehetett része. Még a jégpáncélba öltözött folyó is megjutalmazta őt.
A hűvös idő nem ok arra, hogy folyton nadrágban járjunk. A szoknya a nő egyik legfontosabb ruhadarabja, amit télen szeretünk háttérbe szorítani. Pedig nem szabadna, hisz a zimankós napokon is hódíthatunk nőies viseletben.
Ha igazi hódunyhával betakart tájakat akarunk látni, akkor Erdélybe indulunk. Ádám Gyula Gyimesben, Felsőlokon és Székelyföldön fényképezte nekünk ezeket a szép téli képeket.
December van: a puha plédek, a Netflix-maratonok és az adventi finomságok időszaka. Mézeskalácsot szaggatunk, forró csokit iszogatunk és száraz sütit majszolunk. Pedig ha a nassolást elegendő mozgás kísérné, az új évben sem kellene a pokol bugyraira kívánnunk a mérlegünket.
