A hideg lustálkodásra, heverészésre csábítja az embereket. Ilyenkor előbújnak az ősi félelmek, és álmaink netovábbja a forró fűtőtest, a hátat melengető cserépkályha, süvítő szélben a bundasapka, gyapjúsál.
Írásunkban egy kalandra vágyó olvasónk elbeszélése nyomán elevenednek meg a fagyos-havas északon szerzett élmények. S mikor is meséljen róla, ha nem most, télen, mikor nekünk is volt némi téli élményünk... Aki mesél: Nagy Zsóka.
Válogatásunkban a régi idők téli hangulatát igyekszünk visszahozni. Bár a fotók nagy része fekete-fehérben köszön vissza az oldalakról, mégis könnyű hozzájuk képzelnünk a színeket: a hidegtől és boldogságtól kipirult arcokat, a hó ezüstös csillámját.
Szép formákat adott eddig a lehullott juharlevél, amikor az őszi esőben a nedves aszfalthoz tapadt. Most pedig mindent betakar az egyenletesen hulló, halk és puha hó.
Akárhogy tolnánk is, kedves Olvasó, igen, eljött a tél. De pánikra semmi ok, ez az egyik legillatosabb évszaka a gasztronómiának. A tök, a dió, a szőlő, az őszi alma, és még sorolhatnánk.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."