Bármennyire hihetetlen és elképzelhetetlen, vannak kisgyerekes anyukák, akik unatkoznak. Ez derült ki két asszonyka párbeszédéből, amit természetesen kihallgattam, merthogy a zöldségesstand előtt sorakoztunk, ők is, én is, no, meg az ő fiókáik.
Valóban jó megoldás az, ha idősotthonba küldjük öreg szüleinket, rokonainkat? Ki fogjuk-e bírni, ha majd egyszer minket is kiköltöztetnek a saját házunkból?
Tévedés azt hinni, hogy a mese csak gyermekeknek való. A mese a felnőtteket is segítheti. Azt mondják, aki megvalósít egy mesét, az közel jut az élet forrásához. Főhősünk közel jutott az élet titkához, mert a két kezével felépített egy mesebeli tornyot.
Régen nálunk minden szenteste összegyűlt a nagycsalád. Együtt vacsoráztunk. Zsivajjal, élettel telt meg a ház, és én imádtam. Mostanra már csak a családi anekdoták maradtak, amelyeket elmesélünk egymásnak újra és újra…
A szalagból kötött masni története a sumérokig nyúlik vissza. Később (a 17. században) a befont hajon „szerelemtincsként” viselték. Mígnem jött a francia...
Az adventtel legalizáljuk azt, hogy jók vagyunk. Adventben nem restelkedünk miatta! Mert ma mindenütt azt halljuk, hogy „minek jónak lenni a mai világban”.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."