Eltelt 2012. Nem történt meg a pólusváltás, nem dobtak le ránk atombombát, nem tört ki a harmadik világháború. Nem ütközött a Föld a Nibiruval, sőt, nem borult háromnapos sötétség a világra. Élünk.
Ahogy a Felvidéket járjuk, kezdem azt gondolni: falvaink sokkal élhetőbbek, mint városaink. Szímő már a sokadik példa arra, hogy falun sokkal jobban működnek a dolgok.
Sámson Gizella egyszerű nő, aki nem él reflektorfényben. Egész életét Izsa kulturális életének szentelte. Életműve becsületére válna minden közösségnek, ha...
Szeptembertől – a kínai állam meghívására – Medve Linda párkányi származású orvosnő ismét Kínában végzi doktoranduszi tanulmányait. Hogyan ünnepelnek a kínaiak? – kérdeztük tőle.
Vajon mi fog történni 2012-ben? Az emberiség sokszor volt már világvége hangulatban – de ennyi különleges jóslat és ekkora várakozás kevés évet övezett, mint az ideit.
A Felvidéken természetes, hogy karácsonykor ostya kerül az asztalra. Sokféle szokás kötődik hozzá: van, ahol mézzel és dióval, máshol csak pusztán rágcsálják, sőt, sok családban mai napig szertartásszerűen tördelik meg a fa alatt.
Karácsony előtt a gyermekek levelet írnak a Jézuskának. Persze mi, szülők is elolvasunk, így próbáljuk eltalálni, mire vágyik a gyermekünk a legjobban. Riportunkban a legilletékesebbeket kértük meg, árulják el szívük féltve őrzött titkát.
Kivételes helyzetben van az újságíró, aki most, a 21. század elején még élő népszokásra akad. Karácsony közeleg, s mi Bodakon jártunk – és ma is élő szokásokat láttunk!
Ha a huszonévesekről esik szó, mindenkinek van valami markáns véleménye. A társadalom értetlenül nézi őket, és ők is úgy érzik, lehetetlen úgy felnőtté válni, ahogy azt az idősebbek elvárnák tőlük.
"Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"