Idén harmadszor rendezték meg Komáromban a Puszták Népe Lovasviadalt. Célja a magyar lovashagyományok bemutatása, valamint ispiláng (pünkösd) ünnep felélesztése.
Egy téli reggel vastag talpú bakancsot, tollkabátot és jó meleg sapkát húztunk magunkra. Jányokra siettünk, ahol egy 60. születésnap alkalmából ünnepi vadászatot tartottak.
Az öregedésnek megvan a maga erénye: nem kerül semmibe, ha megpróbálunk „fiatalos” fejjel gondolkodni. András bácsira például 86 éves korában talált rá a szerelem!
Kellemes estét szerezhet magának, ha jegyet vált a Teátrum Balfácánt vacsorára! című előadására. A kedves francia humor magával ragadja a nézőt – miközben a darab mondanivalója elgondolkodtató.
Valahogy úgy gondoljuk, hogy másoknak mindig könnyebb, mint nekünk. Máshol a madarak is szebben énekelnek, a fű is zöldebb. Pedig dehogy! A mi paradicsomunk, a...
Ki tudja, miért, a közönség hatalmas ovációval fogadja, ha egy férfi női ruhába bújik a színpadon. Vajon hogy érzi magát egy férfi színész, ha nőnek öltözik? Mi is ezt kérdezzük most a Komáromi Jókai Színház „primadonnáitól”, Jacktől (Tóth Tibor) és Leotól (Benkő Géza) – pardon, Samanthától és Alexandrától.
Egyre több magyar színészt foglalkoztatnak a szlovák médiában, színházakban és filmekben. Most Bandor Évát láthatjuk a Nők a férjem életéből (Ženy môjho muža) című filmben.
Egy varázslatos tanyavilág vendégei voltunk. Sokáig a Vág és annak árterülete volt ez a vidék. Mocsaras, hínáros, lápos terület – náddal benőtt „vadvilág”.
Szerelmi vallomás címén nem kell mindenáron nagy horderejű, pátoszos kinyilatkoztatásra gondolnunk. A mindennapi, apró gesztusok is jelzik: fontosak vagyunk. Mindenki másképp csinálja! A lényeg, hogy csinálja!
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."