1952-ben indult útjára a Dolgozó Nő. Mikor erre az első lapszámra gondolok, nem bekötött példányokat látok a szemem előtt, hanem az olvasókat. Az első nőket, akik a kezükbe kapták a nekik szerkesztett lapot...
A nő számára sokáig a család egyben tartása volt a legfőbb parancs. A Nyugat mítosza az, hogy „bármi lehetsz”: pedig csak annyi lehetsz, amennyi benned van.
Kamaszkorunkban – tizenéves korunk elején – folyton szerelembe estünk. Nyár volt, szünidő, a városi fiúk biciklivel járták kis falunk utcáit, mi pedig szerelmesek voltunk, mint az ágyú.
Az okosok eddig azt mondták, az állattenyésztést abba kell hagyni, éljünk zölden. A földnek elég lesz a zöldtrágya. Mára bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. A tehénkék metánt böfögnek fel, és nitrogént eregetnek, ezért Európából menniük kell.
Tízévente rendezik meg a flamand Dendermondeban a Ros Beiaard elnevezésű látványos középkori játékot. A főszereplők: a csodaló, a négyesikrek, az Indián, a Mars és a Góliát.
