Szőgyénben jártunk, a Garammente kis ékszerdobozában. Gyönyörködünk az élénk színekben, a gazdagon termő dűlőkben, s a távolban bástyaként magasodó pilisi hegyekben.
Az egész egy csokisdobozzal indult. Csokira fájt a fogunk, s vettünk egy nagy doboz csokit. S ahogy ott eszegettük a padon, elkezdtük nézegetni a dobozát. A pléhdobozt egy vagány rajz díszítette..
Nem tudom, képtelenség dönteni! – csattanok fel, miközben erősen szuggerálom a szerkesztőség falára kiragasztott két címlaptervet. Nagy dilemmában vagyunk a szerkesztőségben: ki az egyik, ki a másik mellett tart kortesbeszédet.
„Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni” – szól az ismert idézet. De mi van, ha egy láthatatlan kórokozó emberek millióit kényszeríti arra, hogy egyedül létezzenek, egyedül érezzenek?
Kovács Ákost (Nyárasd) Joli néniként ismerte meg az internet népe: így beszél a jó öreg csallóközi! Pedig Ákos se nem öreg, se nem népi, hanem egy trendi újító. Fiatal csallóközi.
Milyen a kapcsolat egy nárcisztikussal? Aranykalitka? Nem. Börtön, ahol az áldozat lenyelte a kulcsot. Kik ezek a könyörtelen „börtönőrök”, és egyáltalán mennyien vannak? Miért viszik saját és párjuk bőrét a hiúság vásárára?