A női szépségideál soha nem változott olyan gyakorisággal, mint a 20. század hullámzó kedélyű évtizedeiben. Tele van ez a század olyan „ikonokkal”. Olvasóinkat most időutazásra invitáljuk!
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy folyón innen, az üveghegyektől tisztes távolban, egy kis falucska kicsi házában élt egy pici család. Boldogságban éltek, otthonukat építgették, szépítgették, mígnem úgy döntöttek, hogy kicsi házuk pici fürdőszobája megérett a tatarozásra.
A statisztikák fényében ismert tény: egyre fogy azok száma, akik Szlovákiában magyarnak érzik és vallják magukat. A helyzetben rejlő lehetőségekről Ravasz Ábel szociológussal, a Bél Mátyás Intézet igazgatójával beszélgettem. T
Szerdahely képekben: a hozzáértő szemeknek a megsárgult, foltos papírokon egy-egy város története és annak közösségei elevenednek meg. Nagy Attila helytörténésszel beszélgetünk.
A dunaszerdahelyi Villa Rosát az Év Éttermének választották meg Szlovákiában. Mi kell ahhoz, hogy egy konyha ilyen fényes díjat kapjon? Miből áll a szakács vagy a pincér napja? Mit csinál a pultos? Ennek jártunk utána: vagyis belestünk a kulisszák mögé.
Mi, csallóköziek hajlamosak vagyunk elhinni, hogy régiónk semmit nem érő, értéktelen. Koncsol Lászlónak a keleti végekről kellett megérkeznie hozzánk, hogy a messziről jött ember éleslátásával felfedezze értékeinket.
A dunaszerdahelyi Vermes-villa megtelt szép nőkkel – és divattal. A rögtönzött kifutókon a mosolygós modellek már harmadszor mutatták be a szezon trendjeit.
A selyem olyan, akár a nő: könnyed, elegáns. Ha kell, hűvös és távolságtartó, ha kell, melengető, bújós menedék. Az egyedi kendők készítése sokáig zárt, távol-keleti műhelyek kiváltsága volt. De mint oly sok mindenről, a selyemfestésről is kiderült, hogy akár otthon, a konyhaasztalon is kivitelezhető.