Divatba jöttek az aranyásó férfiak. Rég nem igaz (talán sosem volt az), hogy szexet, szerelmet, gyengédséget csak a férfiak vásárolnak. Nők is. Ők tartják ki az aranyásó férfiakat.
Fotókat keresek az Instagramon. És jönnek a képek: az egyik lánynak mínusz egy fokban a válla villan ki a pulóverből, a másiknak a feneke. Meztelen bőr mindenhol. Civil nők fotók százain, kilógatott mellekkel. Már megint csak ennyi egy nő?
Csücsörítő száj, melltartós szelfik. Miért csináljuk? A férfiak elismerésére vágyunk? A nőkére? Exhibicionizmusról van szó csupán, vagy valami másról? Utánajártunk.
Falusi padláson porosodó, nagy értékű műtárgyak, kertvégéből előásott ezüst étkészlet, grófi címerekkel fémjelzett tárgyak. Köztünk élnek – a Csallóközben.
Különbözik. A szlovákiai magyar az anyaországbelitől. Miben? Más világban élünk, ami nem olyan nagyon, de azért mégiscsak különbözik a miénktől. Milyenek vagyunk mi, szlovákiai magyarok, és milyenek ők, a magyarországiak?