A gyerekünk kiborít bennünket, gyilkolni tudnánk. Kavarog bennünk a düh, erről az érzésről mégsem beszélünk, nehogy gonosz szülőnek tartsanak bennünket. Mi is az, amiről hallgatunk?
Az a helyzet, hogy a nőknek elegük lett abból, hogy ebben a világban majdnem minden jó a férfiaknak jutott, ők osztják a pénzt és az eszet. Ennyit mi is tudunk, gondolták, és elkezdték másolni a viselkedésüket.
A mai névhasználati kérdésekről, jogainkról és lehetőségeinkről Horony Ákost, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő jogsegélyszolgálat munkatársát kérdeztük.
A szorongás nem tesz jót sem a szülőnek, sem a gyermeknek. Hol a határ az egészséges, illetve a túlzott aggódás között, és mit tegyünk, ha nem tudjuk megadni a gyermeknek a megfelelő szabadságot?
A kilencéves Szandi levele anyukájának: ,,Azzal kezdeném, hogy nagyon szeretlek! Olyan jó, hogy te vagy az anyukám! Szeretem, ha reggel fésülöd a hosszú hajam, s együtt választjuk ki a szép színes hajpántot. Szeretek veled biciklizni a töltésen.,,
