A rendes ember megtermeli a saját fogyasztásra szánt zöldséget, vagy legalábbis (ha olyan szerencsés) megtermelik neki a családtagjai. Ha mégsem, akkor a tisztességes háziasszony lehetőleg az őstermelői piacra igyekszik. Ha pedig nincs a közelben, akkor a multiba.
Milyen érzés anyának lenni? Nem lehet ezt elmagyarázni – és talán nem is kell. Anyának lenni a világ legszebb feladata, és a „Köszönöm Anyukám!” pedig a legmeghatóbb mondat...
A család szétszakadása hatalmas stressz a gyerekek számára. Mit tehetünk annak érdekében, hogy a résztvevők a lehető legkevesebb sérüléssel vészeljék át a különválást?
A szülési szabadság a reklámképeken olyan, mint a földi paradicsom. Az ilyen reklámokat bizonyára olyan húszéves gyerekemberek tervezték, aki közelről még sose láttak kisgyereket. Mert az élet egészen más.
Az utóbbi években mindenki az interneten lóg. A mai gyerekek élete elképzelhetetlen az internet nélkül. Mi, szülők ezt szörnyűnek találjuk, mert még emlékezünk kalandos gyerekkorunkra. Ezen nyavalygunk, közben mi magunk is alig várjuk, hogy bekapcsoljuk a számítógépet.
Gyerekeink egyszer csak felnőnek. Helyes az, ha továbbra is otthon tartjuk őket? Vagy amikor felnőtté válnak, küldjük el őket otthonról, mint teszik azt a svédek vagy a hollandok? Mi jobb a gyereknek: ha kilökjük a puha fészekből, vagy huszonötön túl is ajnározzuk?
Család vagy hivatás? Anyaság vagy munka? Végezhető-e egy időben mind a kettő? A válasz nem vágyálom, mert van egy új lehetőség, a részmunkaidő. Létezik, de nálunk még egyelőre kicsi a kínálat, pedig lenne rá igény.
Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, a háztartást nagyrészt még mindig a nő vezeti, és ő gondoskodik a gyerekek neveléséről is – miközben a férfi saját kedve szerint tölti a szabadidejét. A lusta férj jelensége tehát ma is általános és aktuális probléma.
Bauer Ildikóval a születésnapja után egy nappal találkoztunk. A jókívánságaimhoz hozzátette: talán nincs is annál fontosabb, hogy ebben az évben már hárman lesznek a karácsonyfa alatt.