Mikor a karácsony üzenetéről, a szeretetről írunk, nem tudjuk igazán szépen elmesélni a lényeget. De egy jó történetnek ereje van, az emberben még sokáig ott munkálkodik.
Nagyanyám halála után lett hagyomány karácsony másnapján a közös családi ebéd. Nagyapámnak az volt az egyetlen kérése, hogy legalább karácsonykor láthasson bennünket együtt.
A generációs transzferek alatt azt a tudást értjük, amit az egyik generáció átad a másiknak. Apa a fiának, anya a lányának, vagy csak úgy „kitrécselik” a padon a szomszédok.
Mifelénk a családokban még mindig az anya a domináns, az apa általában „hozzáadott érték”. Pedig nagyobb hatással van a család életére, mint gondolnánk.
A téma nagyon érzékeny. És fáj. Egy keveset magam is tudok erről, mert nyolc éve magam is fájdalmasan vágyódom egy második gyerekre. Sikertelenül. Pedig igyekszem.
A nyaralókkal teletűzdelt utca teljesen kihalt. Nem is csoda, hiszen az ember nem azért megy nyaralni, hogy reggel hétkor a kisbolt felé caplasson. Kivéve a nagymamákat. Ők nem ismernek kegyelmet, ha az unokák reggelijéről van szó.
"Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak."