Vágni vagy nem vágni című írásunkból a kedves Olvasó megtudhatta, hogy a szülésnek oxitocinnal történő gyorsítását az Egészségügyi Világszervezet sem javasolja rutinszerűen alkalmazni. Vajon miért nem?
Napjainkban nem ritka, hogy valamilyen régóta, más néven ismert dolog új névvel – lehetőleg angollal – felruházva bukkan elő. A „lánykori” nevén vegetarianizmusnak nevezett étrendet ma egyre gyakrabban „növényi alapú étrendnek” nevezik.
Vajon nehezebb-e feszes izomzattal megbirkózni a szüléssel? A papírforma az, hogy az élsportoló vagy túledzett anyukák méhszája nehezebben nyílik, és magasabb köztük a szétnyílt hasizom előfordulása is.
A nyirkos vagy épp farkasordító hidegnek nincs jobb ellenszere, mint egy pohár forró gyömbértea. Átmelegít, gyógyít testet-lelket, és a csintalanok szerint még afrodiziákumnak sem utolsó.
A kérdésen persze lehet vitatkozni – vitatkoznak is a szakemberek, hogy ma mi számít természetes szülésnek –, de az oxitocinról érdemes írni. Ma majdnem minden szülő nő, aki átlépi a kórház kapuját, kap oxitocint.
Egyre többet hallani arról, milyen fontos a gyermek számára a biztonság. A válással éppen az a bizalom rendülhet meg a gyerekben, hogy biztonságban van.
– Ne haragudj – nézek Szilvire vörösre duzzadt szemekkel, majd egy újabb csomag papír zsebkendőért nyúlok. – Ne viccelj, hisz ezért vagyok. Most pedig próbáld meg leírni, mi a legnagyobb célod! – Hogy túlélő üzemmódból végre élőbe kapcsoljak... – vésem a papírra.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."