A hazugság úgy beépült az életünkbe, hogy ki sem lehet irtani. Hagyjuk a csodába, és nyugodjunk bele? Vagy kutassunk, nyomozzunk a hazugságok után, és gyanakodjunk?
A kutatások szerint azok a párok, amelyek szóváltás közben többes szám első személyben gondolkodnak és beszélnek, nyugodtabbak és boldogabbak, mint akik mindig azt hangoztatják: ÉN, ÉN.
Megőrizni a szerelmet sok éven keresztül gyakorlatilag lehetetlen. De nem megvalósíthatatlan! Csak egy kicsit mélyebbre kell ásni, és újra kell fogalmazni az intimitást.
A nő számára sokáig a család egyben tartása volt a legfőbb parancs. A Nyugat mítosza az, hogy „bármi lehetsz”: pedig csak annyi lehetsz, amennyi benned van.
Tetszenek a férfiak, egy jóképűt el is fogadnánk, aki csak a miénk lenne ágyban és asztalnál, az oltár előtt és ki tudja, még hol. De nincsen. Ami azt jelenti, valahol valamiben hiba van.
A kompromisszumok korát éljük. A kompromisszumot megvetjük, mégis gyakoroljuk. Tartunk a kellemetlen igazságoktól. Ki szereti a kellemetlen igazságokat?