Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy egy harmincéves nő ne legyen férjnél. Ma már más a trend: a lányok csak harmincas éveikben jutnak odáig, hogy a férjhez menésre is gondoljanak. Akkor viszont begörcsölnek, mert attól félnek, hogy ketyeg a biológiai órájuk.
Hiába trendi a hófehér menyasszonyi ruha, ha a házasélet már rég kiment a divatból. Szlovákiában a megkötött házasságok közel fele felbomlik: talán éppen ezért választják sokan az élettársi viszonyt, hogy elkerüljék a vége nincs osztozkodást.
„Te is hibáztál, én is hibáztam. Engedjük el egymást békében” – mondanák ideális esetben a párok válás előtt. De vajon kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, hiába is próbálkozunk, nem sikerül kompromisszumra jutnunk? Egyáltalán hogyan lehetne elejét venni a válás miatti civakodásnak? Van megoldás, a neve: mediátor.
Közel a negyvenhez egy ötéves kislány és egy csecsemő édesanyja vagyok. Dolgozó nő, anya, feleség, lelki társ, házvezetőnő, szakács egy személyben... S most elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogynem bírom tovább. Fogytán az energiám és a türelmem.
Régen, ha elromlott valami, akkor azt igyekeztek megjavítani. Ma viszont, ha valami nem működik, akkor rohanunk újat venni. S ezt a mentalitást elkezdtük átültetni szerelmi viszonyainkra is.
Ma már túl sokáig élünk ahhoz, hogy életünket egyetlen ember mellett éljük le... A válásnál a főszereplő mindig a gyerek lesz. A szülők valahogy kimásznak a gödörből, a gyereknek viszont soha többé nem lesz szerető apukája és szerető anyukája, akik egy fedél alatt élnek vele.
