Sok mindenben különbözünk. Egy dologban azonban hasonlítunk. Szeretnénk boldogságban élni párunk mellett. Aztán jönnek a rohanó mindennapok, a rosszkor kimondott rossz szavak, a „fal felé fordult“ éjszakák. Vajon mivel rontjuk el?
Sok ember van, aki krízishelyzetben rádöbben, hogy „már nem akarom, hogy igazam legyen, hanem hogy boldog legyek”. S nem vív egomeccseket, nem veszekszik többé.
Az egyik legnagyobb kihívás a mai korban, hogy el tudjuk hinni: urai vagyunk a saját testünknek. A modern korban rászoktattak bennünket, hogy mindent más végez el helyettünk, s ezzel elvették a saját magunkba és a testünkbe vetett hitünket.
A mesében a királyfi legyőzi a sárkányt, és jutalmul megkapja a királylány kezét. Boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nekik miért sikerül, nekünk meg miért nem?
Kati szereti a csendet, szeret(ne) többet aludni, de nem engedheti meg magának. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó feleség legyen, ám az anyja minden egyes alkalommal bebizonyítja neki: ha ez így megy tovább, akkor ebben a szerepében megbukik.
Vannak párok, akik együtt fekszenek, együtt ébrednek. Azután vannak olyanok, akik külön szobában alszanak. Mit tartsunk erről? Az elhidegülés jele lenne? Vagy egyszerűen csak szeretnék kialudni magukat?
Higgyük el, néha egyedül is megy! Sokan szégyellik, hogy egyedül élnek. Sokszor épp a társfüggőségünk az oka annak, hogy nem tudjuk megtalálni az Igazit.