Tartsuk észben: soha nem kerülhetünk ki győztesen egy Nárcisszal folytatott küzdelemből. A nárcisztikust nem fogjuk tudni megváltoztatni, hiába szeretnénk. Ne várjuk, hogy egyszer majd jobb lesz. Csak a saját viselkedésünkön változtathatunk vele szemben.
Képzeljük el! Képzeljük el, hogy a fejünkben mindent szépen összerakunk, és mégsem sikerül úgy elmondanunk a gondolatainkat, ahogyan szeretnénk. Ezt az érzést éli át mindennap az, aki dadog. A beszédzavar megkeseríti a dadogó ember életét.
Szinte nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk róla. Ő az, ami nélkül elképzelhetetlen az életünk, ami miatt gyakran vagyunk bánatosak vagy jókedvűek: A PÉNZ.
Az illem és a figyelmesség nem idejétmúlt fogalmak – csupán átalakultak. A modern kor embere sokszor úgy véli, a nemek közti egyenlőség azt is jelenti, hogy nincs szükség külön gesztusokra férfi és nő között. Pedig a valódi udvariasság nem alá-fölérendeltséget tükröz, hanem kölcsönös tiszteletet és gondoskodást.
Emelkedett a hangulat, együtt vagytok a táncos pároddal, közösen mozdultok, nem mond semmit, de érzed, hogy mit szeretne, ráadásul körülöttetek is mindenki táncol, énekel, csujogat. Kitekintve összemosolyogsz a barátaiddal, ismerősökkel: ez maga a határtalanság.
Hrtelen csapott le ránk a hideg. A nyári hőség után októberi szél és szúrós eső csipkedi a bőrünket. Sötét van reggel, korán sötétedik este, most jövünk rá, hogy véget ért a nyár.
Mennyi tiszteletet és hódolatot kapnak a nők a mindennapokban? Vajon mindig előre engednek-e minket az ajtón, bókolnak-e nekünk, cipelik-e helyettünk a bevásárlótáskát, kapunk-e még piros rózsát? És ha igen, vajon mi, nők mennyire becsüljük az „igazi úriembert”?
Már gyerekkorban látszik, milyen kamasz lány, felnőtt nő, majd érett nő válik a lányból. A pózolós kicsi lányt, aki nagy-nagy szeretettel kapja fel anyja tűsarkúját, nem kell majd félteni, hogy megijed a duzzadó ciciktől – és a vörösödő kamasz fiúk pillantásaitól. Mert az a kislány nő a javából.
Hányszor megesik, hogy pontosan tudjuk: valamit meg kellene tennünk. Picit habozunk, majd a perc töredéke elég, hogy meggondoljuk magunkat, mert a belső hang kifogáskeresésben verhetetlen. Persze, másnap is találunk remek kifogást. És ez így megy végestelen-végig.