„Csípős a reggel. Fázósan kilépek a teraszra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az óváros épületeire. Az alsó lakásból zenefoszlányok törnek a magasba. Chopin? Vagy Liszt? Ó, igen, ez a híres La Campanella.” Novák Zita szerelmes novellája, sok szeretettel Valentin-napra!
Mióta az internet segítségével ennyire előtérbe került a vizualitás, már nem nagyon akarunk olvasni, annyira leköti a figyelmünket a sok gyors kép. A cikázó benyomások pár óra után viszont a padlóra küldenek: sok, sok!
Brueghelt megihlették az Antwerpen utcáin zajló farsangi ünnepségek. Képén egy ütközetet fest meg, Farsang és Böjt harcát, kifigurázva a katolikusok vádjait.
Egy ideje már a gondolataim a múltba visznek vissza. Egyre sűrűbben fel-felvillanó képek, megmosolyogtató emlékek, aztán a valóság. Vannak dolgok, melyekre az ember nem tud felkészülni. De nincs is, aki felkészítsen bennünket, s ha volna is, akkor sem értenénk meg soha, hogy mi történt.
Kati nem volt különösebben szép lány, de nagyon hamar rájött arra, hogy a szépség egyszerű illúzió. Elég egy jó smink, jól megválasztott színek, divatos rucik, és mindenki úgy gondolja, hogy egy különleges nőt lát.
Az egyszerű nő hétköznapjai rohanásból állnak. De ezek mellé még pluszfeladatokat is vállalunk. Hogy bebizonyítsuk, milyen derék asszonyok vagyunk. Pedig tévedésben élünk: senki nem lehet mindenben kiváló.