A sikeres nőket a külvilág erősnek és bátornak tartja: olyasvalakiknek, akiknek tán félelmeik nincsenek is. A valóság azonban sokszor ellentmond annak, amit látunk vagy éppen látni akarunk.
Szakítás. Rettegünk tőle. Mert fájdalommal jár, a gödör legmélyére kerülünk, és minden erőnket össze kell szedni, hogy ki tudjunk kapaszkodni belőle. El lehet felejteni valakit, de az időbe telik. És fájdalmas.
Egy jezsuita szerzetes könyvet írt a nőkről. Miért fontos – és mitől provokatív ez? Hát először is, a témája miatt, mert a könyv olyan lányokról és nőkről szól, akik a halált választották. Egy pap, aki a nőkkel és a halállal foglalkozik... Nincs ennél provokatívabb dolog.
A német Bert Hellinger katolikus misszionáriusként működött 16 évig Afrikában a zuluknál. Később megalkotta a családállítás módszerét. Hogyan néz ki, ki szereti, és ha nem szereti, miért nem szereti? – ezt kérdezzük írásunkban.
A nők sokat járnak jósnőhöz. Mindig a jövőt kutatják. Pedig néha elég lenne megérteni a múltat, ami segíthet megismerni önmagunkat. Mert önmagunk megismerése a legfontosabb. Vigaszt ígér a Hellinger-féle családállítás.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."