A kételkedő közép-európai ember nem szereti a ragyogó fogpasztamosolyt. Azt mondja, valahogy jobban szereti az őszinteséget, még ha kellemetlen vagy bántó is. Merthogy az legalább igaz.
Sok jóakaró családtag segíteni szeretne a szorongón. Sajnos, ártani is tudnak, mert belekényszeríthetik valamibe, amit az nem akar, s újabb traumát élhet meg.
A szorongásról beszélgetünk Mátyus Zoltán pszichoterapeutával, aki azt mondja, hogy a szorongásainkkal foglalkozni kell. S nem baj, ha utána is jelentkezni fognak, de ha feldolgoztuk őket, akkor már nem fogunk hinni nekik.
Majdnem mindegyikünk függ valamitől. Nem, nem kell rögtön az alkoholra, a cigarettára és a játékautomatákra gondolnunk, ugyanis a hétköznapi életünkben is számtalan addikció létezik, melyről nem gondolnánk, hogy káros lehet.
A gyermeki lelkesedéstől a megszállottságig, az ártatlan üzengetéstől a mániákus zaklatásig. Felfejtettük, miért szeretünk olyannyira rajongani, s hogy hol húzódnak az egyoldalú kapcsolat egészséges határai.
Ma nehéz elképzelni, hogyan létezhetett szórakozás az okoskütyük feltalálása előtt. Pedig az emberek – pláne a gazdagabbak – régen is tudtak élni. Sőt! Az ő kedvtelésükre találták fel a szalonokban játszott zenét, a kamarazenét.
Az ellazulás a lélek igazi ajándéka. Ezzel tudjuk ellensúlyozni a mindennapos rohanást és feszültséget. A pihenés erősíti a lélek tartalékait, elősegíti a belső fejlődést... Lássuk, hogyan!
„Minden sportban béna vagyok.” „Titulus nélkül soha nem lesz rendes állásom.” „Nincs szerencsém a férfiakkal.” Mi a közös ezekben a kijelentésekben? Az, hogy megölnek bennünket, aláássák az életünket.
Van egy új kifejezés, a „kapcsolódás”. Nem azt mondjuk, hogy „barátkozzunk”, pedig az kevésbé formális – az előbbi hivatalosabb, ám most ez a divat. Szóval: kapcsolódjunk, barátkozzunk, kinek mi tetszik!
"…Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg,
hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg,
aki téged meg nem ért"