Tsztelt Szerkesztőség, kedves Heni! Nagyon sajnálom Önt, hogy a leveléből csak úgy süt a csalódottság és a megkeseredettség! Én magam sem siettem el a párválasztást, de azt tudom, hogy sosem az lesz az igazi, aki a tömegben a leghangosabb, a legdivatosabb.

Húsz éve ismerem a férjemet, sok mindenen mentünk már keresztül. Bőven voltak hullámvölgyek az életünkben! Az esküvő után jöttek a gyerekek.

leveltitok-kezdo_1.jpg

Nem állítom, hogy a férjem kedvenc időtöltése volt a pelenkacsere meg a büfitakarítás, de megbirkózott ezekkel a feladatokkal is. Persze, szüksége volt a menekülő útvonalra, a barátaira, akikkel egy sör mellett egymásra licitálhattak a kakis sztorikban. Úgy gondoltuk, könnyebb lesz, ahogy nőnek a gyerekek. Részben így lett, hiszen könnyebb volt rendet tartani, kirándulni menni – és egyáltalán elindulni valahová.

Mi mégis azt vettük észre, hogy egymással egyre nehezebb minden: már nem házastársai, csak lakótársai vagyunk egymásnak.

Elkoptak az összebújások, a kettesben töltött esték, a beszélgetések is csak a háztartási teendőkre és a gyerekekre korlátozódtak. Mikor erre ráébredtünk, tudatosabban kezdtünk egymásra figyelni. Miután a gyerekek aludni mentek, beszélgetni kezdtünk, megosztottuk egymással érzéseinket. Nem volt egyszerű folyamat. Új szabályokat hoztunk: minden kedden, munka után kétórás közös program, csütörtökön pedig összebújás. Ehhez tartottuk magunkat, bármilyen fáradtak is voltunk.

elofizetes_uj_no_1.png

Ezen kívül minden nap ölelés, míg a gyerekek mesét néztek, rövid beszélgetés kettesben, egymásra figyelve. Elsőre nagyon erőltetettnek tűnt minden, de a harmadik-negyedik hét után mindketten újra élvezni kezdtük a másik társaságát, és vártuk a közösen eltöltött estéket. Őszintébbek, nyitottabbak lettünk, ezáltal közelebb kerültünk egymáshoz. Persze, nem lehet minden percet együtt tölteni, a barátokkal vagy akár az egyedül szervezett programokra is figyelmet fordítunk. Kedves Heni, higgye el, Önre is vár valahol az igazi, csak adjon neki lehetőséget!

Márta

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! 
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk