Lesz itt a Felvidéken vagy a Csallóközben magyar ember ötven év múlva? Vagy páran itt maradunk folklórelemnek, hogy mutogassanak, mint a kurta szoknyát? Sorozatunkban a beolvadás miértjeire keressük a választ.
Minden gyerek szeretne egyszer hős lenni. Lovagiasan megküzdeni a sárkánnyal, karddal párbajozni, kitüntetni magát. A Szent György Lovagrend apródjainak részük van ebben.
A fagyöngy alatt csókot váltani szerencsét hoz. Legalábbis a nyugati népek azt tartják. Mi is szívesen akasztjuk az ajtó fölé, mert olyan trendi fehér gömbjei vannak. Kössünk vele ismeretséget.
Mikor jóízűen szopogatjuk a libahúst a sós ízű csontról, nem gondolunk bele: Hogyan kerül a liba az asztalra? Manapság nagyüzemileg. Miért kell eltitkolni a...
Hol vagytok, ti régi nagymamák, akik minden este magatokra húztátok a melegítőt, és a libát betekertétek egy régi rossz kabátba, hogy ne tudjon ficánkolni... A libatartás hagyományának Pereden jártunk utána.
Körbevesznek jó barátok... családtagok. Család és vállalkozás. A kettő nem illik egybe? Dehogynem, sőt, sikersztorit, boldogságot is hozhat, ha el tudjuk különíteni a munkát és a családot. Azt, hogy hol kezdődik a munka, és mikor van családi vacsora.
Ősz van, itt az új tökmag! Érdemes minél többet nassolni belőle, ugyanis a tökből kikapart apró magoknak egy sereg jótékony hatásuk van a szervezetünkre.
Akinek szép gyermekkora volt, annak mindig van egy Léli-szigete. Az a hely, ahol a legszebb nyarakat töltöttük, a tóban fürödtünk, egész nap csak játszottunk, és ahol szabadok voltunk, mint a madár. Íme!
"Az ádventi várakozás lényege szerint: várakozás arra, Aki van; ahogy a szeretet misztériuma sem egyéb, mint vágyakozás az után, aki van, aki a miénk."