Vágkirályfa, a mátyusföldi község a Vág jobb partján fekszik, Vágsellyétől mintegy 3 kilométernyire. Gazdag múltra tekint vissza. Visszatekint, mert nem akar felejteni, sem feladni azt, ami azonosságát adja.
Ahogy ígértük, megvendégeltük kis nyerteseinket, a Színes ceruza kerestetik rajzverseny díjazottjait. Méghozzá az ünnepelteknek kijáró előkelő módon: köszöntőbeszéddel, kis kultúrbetéttel, sztárvendéggel és persze fő attrakcióként – bőséges lakomával.
Hogy miben különbözik Karva a többi falutól? Nos, ilyen tiszta utcaképpel csak a csendes osztrák településeken találkoztam. Egy biztos: rendes polgárok lakják, akik nem csak a külcsínre adnak sokat – az is fontos számukra, mi van ott bévül a szívünkben.
A kenyérsütés egyidős az emberiséggel. Két olyan pékségben jártunk, ahol a készítők – pékek, tulajdonosok – a minőségre fektetik a hangsúlyt. Sikerüket ennek köszönhetik.
Az ősbemutó a Komáromi Jókai Színház Vasmacska Stúdiójában volt Lévay Adina rendezésében. S hogy miről szól a darab? Rólunk: nőkről, anyákról, nagyanyákról, leányokról – és érzelmi konfliktusainkról.
Nem véletlen, hogy a nővérkék – nők. A betegápolásban ugyanis odaadásra van szükség, s ebből több jutott a nőknek. A nők, a nővérkék áldozatot is hoznak – innen elvesznek, oda odaraknak –, szüntelenül egyensúlyoznak a családjuk és a munkahelyük között.
Adni annyi mindent lehet. És nem csak ajándékot. Néha egy meleg sál, egy simogatás vagy jó szó is elég. Ezt tanulgatják az iskolások Érsekkétyen, ebben a pici falucskában, ahol pedig nem a bőség az úr.
Mi a jellemző a jelenkori hazai építészetre, és milyenek az elvárások? Erről beszélgettünk négy kiváló építésszel, akiket magasan jegyeznek a szakmájukban.
Nagy ritkaság mifelénk, hogy hazai együttes alakuljon operett- és musicalmelódiák előadására. Ritka, de nem lehetetlen! Ocsko Aladár megszervezte a Triász Varietas nevű együttest.
"Szép Tündérország támad föl szívemben, ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, ilyenkor decemberben."