Sose gondoltam volna, hogy létezik egy univerzális módja a testünk elfogadásának és a gátlásaink feloldásának. Mígnem tavaly az életembe csöppent a tánc, és mindent megváltoztatott.
Megbizonyosodhattam róla, hogy a néptánc kortalan: lehetsz gyermek, kamasz vagy épp a negyedik x-eden is túl, sosincs késő elkezdeni. A bősi Aranykert néptánccsoport próbáján vendégeskedtem.
Vannak dalok, amelyeket ha nem hallgathatnak meg a gyerekek, akkor nem szór fényt a csillagszóró, nem ízlik a kalács, s a gyerekek nem hallják meg a karácsony igazi üzenetét. Szükség van a karácsonyi műsorokra, ezek azonban idén elmaradtak.
Milyen volt az első bál? Ezt kérdeztük a régi korok hölgyeitől, és a mai fiatal lányoktól, akiknek a diszkó jelenti a beavatást. Ennyit – sokat! – változott a világ.
Kassa előtt erős bástya áll: Nagyida. Keletre haladva ez az utolsó magyar falu. Se magyar óvodája, se magyar iskolája nincs. Magyarságát ma már csak az Ilosvai néptáncegyüttes őrzi.
Helemba pompás. A táj festői: a szőlősből látni a Dunakanyart. Helemba egy „világvége” falu, sok évszázados múlttal. Mi épp jókor érkeztünk, hogy az ősz ruháit lefotózzuk egy táncos lábú lányon...
"Újév napja a tökéletesen elhelyezett magaslat, amelyről visszanézve láthatjuk, mi nem tetszett az elmúlt évünkben, mitől éreztük rosszul magunkat, majd fejest ugorhatunk az üdítően tiszta ötletek és gondolatok tengerébe."