Ma már ezt a képet Korniss Péter nem tudná elkészíteni. A mai fiatalok nem érdeklődnek a mezőgazdaság iránt. Már egyik fiú sem akar kombájnos vagy traktorista lenni. A földdel és az állatokkal való munka nem „in”, nagyon nincs divatban. Vajon miért?
Hogy ti mennyire gyönyörűek vagytok! – ámulok el a vadvirágos mező láttán, miközben állok a stopnál, s várom, hogy a vonat áthaladjon. Május vége van: az év...
Szeretünk partizni, bulizni vagy csupán együtt ebédelni a barátokkal? Az előkészítésben „tudósnak” kell lenni, mert nem mindenki tudja, hogyan lehet szinte a semmiből csodás vendégváró asztalt varázsolni.
Ma már senki sem gondol arra, hogy minden zöldség és gyümölcs egy pici magból fejlődik. Ám nem mindegy, hogy milyen magból. Régen minden vidéknek megvoltak a saját magjai.
Rügyező fák, virágok, éledező természet. Ez a tavasz! Aki benne él a nagyvárosban, azt hiszi, nyüzsgés van mindenhol. Az El Caminót megjárt zarándokok mesélik...
„A mai házak melletti apró, tujasorral és betonkerítéssel szegélyezett telkek a mai kor mentalitását tükrözik. Ennyire elidegenedtünk a természettől…” – kongatja a vészharangot Kulmon Angelika zoboralji származású tájépítész.
A csevice szláv eredetű szó, savanyút jelent, s ahogy a képek mutatják: savanyúvizet. A csevicék igazi különlegességei a palócság által lakott tájaknak.
