Falusi gyerekként sokszor azzal ütöttük el az időt, hogy füvet téptünk, és a nyúlketrec előtt álldogálva szálanként adogattuk be a tapsifüleseknek. a nyuszik pedig túlnőtt fogaikkal mohón rágcsálni kezdték a füvet, mintha a világ legfinomabb étkét tálaltuk volna fel nekik.
A nyulakról nem sok dolgot tudunk: húsvétkor hagyjuk őket a kertünkben ,,garázdálkodni", de az év többi részében mintha elfeledkeznénk ezekről a szőrös kis gombócokról. Lássunk pár érdekességet róluk!
Amikor történelemkutatóink a 18. században foglalkozni kezdtek a kérdéssel, azt gondolták, hogy török eredetű népcsoport vagyunk. Nyelvészeink viszont egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű.
Szeretjük nézni a tökföldeken a tököt, a világon mindenki többet lát bele, mint ami. Vegyük csak a töklámpást. És a tökmagot is szeretjük, bár elvesztette szezonális jellegét.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyúl, akit Péternek hívtak. Péter városi nyúl volt, és a kis Beatrix sokat játszott vele. Ekkor még senki nem sejtette, hogy a róla készült rajzok őt és kis gazdiját is híressé teszik...
Kisebb bajunk is nagyobb mostanában, mint a klímaváltozás, az Amazonas mentén lángoló erdők vagy a fajok pusztulása miatt aggódni. Pedig a növényfajok pusztulása a koronavírus garázdálkodása alatt sem állt meg: csupán elfeledkeztünk róla.
Szép vadvirágot, különlegeset ma nehéz találni. Hogy miért? Az ember beavatkozott a természetbe. Sérültek a természetes növénytársulások, és erőre kaptak az ellenállóbb, kevésbé igényes fajok.
Libasült, újbor, késő őszi vigasságok: november 11-e, azaz Márton napja rendszerint az év egyik legkülönlegesebb időszakát hozza el. Az emberek együtt örülhetnek a mezőgazdasági munkák befejeződésének, a sikeres szüretnek, s közösen ízlelhetik meg az első idei bortermést.