Írásunk munkacíme az Öltönytől a gumicsizmáig volt. Biokertészünk, Boris ugyanis ügyvéd, aki fölesküdött a biora. S jól tudja, ha gyermekeinek bioepret akar adni, neki kell a kapát kézbe kapni. Vagy mégsem?
Készítsünk baracklekvárt, ahogy a nagymama tette. Akkor figyelni kellett mindig, mert a receptekben nem voltak pontos mértékek, mindent a szájuk íze szerint készítettek, tudták, hogy mennyi gyümölcshöz mennyi cukor kell, már csak ránézésre is.
Marcelházán, a falu közepén fakapu, a fakapu mögött pedig egy álmából ébredező lovasudvar vár bennünket. Ismerjük meg Lőrincz Orsolyát és varázslatos birodalmát.
Az ipolyszalkai Biopack ökológiai farmon szőke mangalicák, galloway és angus marhák élik mindennapjaikat, teljes harmóniában a szelíden lankás nógrádi tájjal. Szeletkék egy gazdaság mindennapjaiból.
Góra Róbert mezőgazdász és állattenyésztő a szó legnemesebb értelmében. Szívvel-lélekkel végzi a munkáját. Róbert számára ipolyszalkai farmja és állatai a mindenséget jelentik.
Bős mellett, a Dunától nem messze, az Ercsédi útnak nevezett területen vártak bennünket a láncfűrésszel felszerelkezett férfiak. Nem volt kockás ingük, sem hosszú deres szakálluk, mégis favágásra indultak. Mi pedig velük tartottunk.
Ki mást látogatnánk meg decemberben, ha nem egy halászt? Kopog a karácsony, lehalászták a tavakat, mi pedig inalunk a halárushoz. Krištofóri József halászt faggattuk a halról.
Andrea régóta arról álmodott, hogy egyszer majd róla szólnak a hírek. Megérdemli a bemutatást, hiszen szenvedély fűti: kivételes hobbinak hódol. A hegyi autóversenyzés egyetlen szlovákiai magyar női képviselője.
