Életünk bizonyos szempontból olyan, mint egy átjáróház. Barátok jönnek-mennek, adják egymásnak a kilincset. Ha szerencsénk van, egy-két barátság megmarad, kiállja az idő próbáját.
Imádom a kézműves szappanokat! Azelőtt nagyanyáink egy hatalmas üstben, mindenféle romlott zsiradékból, fahamuból készítették a szappant. Ma már játszi könnyedséggel készíthetünk illatos, krémes kézmosót. Lássuk hát!
Az ipolyszalkai Dikácz Zsuzsanna a helyi tájházat vezeti. Sok tájházat láttam már, egyik szebb, mint a másik – de élő tájházban még nem jártam. A búzavirágos ház gyerekzsivajtól hangos: sütnek-főznek, régi mesterségeket tanulnak.
A gútai vízparton, a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál délután két órakor nagy a nyüzsgés: az emberek azt várják, mikor jelennek meg a jegesmedvék (vagy téli úszók), akik ebben az időben is bemerészkednek a plusz 2,7 ºC-os vízbe, amelyet vékony jégréteg borít.
Bejárta a sajtót a hír: Zsák Malina Hedvig felvette a magyar állampolgárságot, és családjával együtt Győrbe költözik. De vajon milyen mindezt belülről átélni? Hogyan él kis családjával, és milyen érzésekkel indul új útja felé?
Van, akihez útitársul szegődik a szerencse, és szinte minden sikerül neki, másokra csapásokat mér. Saját sorsa elől senki sem menekülhet, abban kell megtalálnunk a boldogságot. Még akkor is, ha nehéz.
Isten – haza – család. Valamikor ez a három fogalom szentség volt mindenki számára. Teljesen egyértelmű szókacsolat. A talapzat, amelyre az életünk épül. Korosabb interjúalanyaimtól tudom, hogy ők ezt az iskolában minden reggel elszavalták, kis versikébe foglalva.
Három különböző nő – három különböző stílus. Minden kornak megvan a maga szépsége, hiszen egy nő, legyen akárhány éves, mindig nő marad. Különösen, ha díva az illető. Hiszen a hivatás kötelez.
"Az élet igenlése az a szellemi cselekedet, amely által
az ember abbahagyja azt, hogy csak úgy éljen a világban, tisztelettel kezdi saját életének szentelni magát, hogy ezzel
a valódi értékére emelje azt."