A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása.
A szelfik, vagyis az énfotók beépültek a közösségi élet mindennapjaiba és a történetmesélés fontos eszközei lettek. A szelfi már több mint egy egyszerű arckép: számtalan sztori és szándék lehet mögötte, és egyre több vállfaja alakult ki.
Mit tegyünk, ha gyermekünket kiközösítik az osztálytársai? Ha titokban előnytelen fotót készítenek róla, és azon röhög a fél osztály? Hol a határ az ártatlan gyerekcsíny és a zaklatás között?
Egyedül a négy fal között... Az emberben keletkezik egy benső feszültség. Így van az ember megalkotva. Nem tudjuk, mitől, de van. A gyerekben is. Ez most bennünk reked, mert nincs hol levezetni...
"Akadnak történetek, karácsonyi mesék, amelyeket úgy őrzünk, mint a dobozba rejtett füzéreket és színes üvegdíszeket, hogy azután minden évben elővegyük és megcsodáljuk őket."