Ki ne vágyna arra – főként ilyenkor, év elején –, hogy a jövőbe lásson? Hogy előre tudja: valóra válnak-e régóta dédelgetett vágyai? Hoz-e több pénzt, őszintébb szerelmet, igazabb barátságot az új esztendő?
Fra Angelico, a jámbor firenzei szerzetes festette a legszebb színarany glóriákat. Angyali üdvözlete Máriát ábrázolja, akinek Gábriel hírül hozza, hogy gyermeke születik.
Én hiszek az angyalok létezésében. Azt nem tudom, hogy van-e mindenkinek őrzőangyala. Ahogy azt sem tudom, hogy felmenőim angyalokká váltak-e, akik vigyáznak rám és a gyermekeimre.
,,Istenkém, olyan buta voltál!" Minek mentél férjhez olyan fiatalon? Ezt Lívi mondta Esztinek, aki ott ült mellette a konyhaszéken, összetörve, kócosan, nyugtatóval a gyomrában.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor első gyerekem születése után meztelenül beálltam a tükör elé. Fiatal, csinos nőből hirtelen asszony lettem – ráadásul csúnya és kövér asszony. Elsírtam magam.
Egyik este az ismerősöm 18 éves fia kisebb autóbaleset szenvedett: a GPS rossz útra vezette, és becsúszott az árokba. A fiúnak semmi baja sem esett, az autó azonban a tarlón landolt.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."