Nem véletlen, hogy a nővérkék – nők. A betegápolásban ugyanis odaadásra van szükség, s ebből több jutott a nőknek. A nők, a nővérkék áldozatot is hoznak – innen elvesznek, oda odaraknak –, szüntelenül egyensúlyoznak a családjuk és a munkahelyük között.
Adni annyi mindent lehet. És nem csak ajándékot. Néha egy meleg sál, egy simogatás vagy jó szó is elég. Ezt tanulgatják az iskolások Érsekkétyen, ebben a pici falucskában, ahol pedig nem a bőség az úr.
Mi a jellemző a jelenkori hazai építészetre, és milyenek az elvárások? Erről beszélgettünk négy kiváló építésszel, akiket magasan jegyeznek a szakmájukban.
Az embernek különböző életkorban különböző életfeladatai lehetnek. A lényeg, hogy ezeket felismerje és megkeresse. Példa rá a komáromi Sebők Éva, aki nemrégiben Tiffany-lámpa-kiállítást kivitelezett.
Az állatok jobbak, mint mi, emberek. Kedvesebbek, közvetlenebbek, őszintébbek. Állítják egyesek. Milyen az élet a menhelyen és mi az a különleges plusz, amit az állatoktól kapunk?
Mikor belépek Kopócs Tibor műtermének az ajtaján, mintha egy elvarázsolt világba léptem volna. Mindenütt festmények, izgalmas grafikák, festékek, paletták... És egy nem mindennapi ember, aki azzal kezdi: „Bármit kérdezhet, csak azt ne, hogyan érzem magam hetvenévesen!”
A hivatás vajon öröklődik, vagy a családi minta formál bennünket? A komáromi Holczhei pedagógusdinasztia és a Szilva művészcsalád történetei azt mutatják, hogy a tehetség mellett a közös élmények, a szülői példamutatás és a támogató légkör is meghatározó szerepet játszik. Két család, több generáció, egy közös kérdés: hogyan születik meg az elhivatottság?