Tudják-e, hogy a petárdák a régi gonoszűző eljárások emlékét őrzik? Sipos Annától, a komáromi Duna Mente Múzeuma néprajzkutatójától sok más érdekességet megtudhatunk.
Egy csodálatra méltó asszonyt, dr. Kantha Máriát szeretnénk bemutatni, aki miután elviselte az elviselhetetlent, úgy érezte: élete akkor kap ismét értelmet, ha segítő kezet nyújthat a daganatos megbetegedésben szenvedő gyermekeknek.
Hosszasan hagyom kicsengeni a telefont. Már épp azon vagyok, hogy feladom, amikor lágy hangon beleszól Győrfi Sylvia, a hazai fodrászat egyik legismertebb egyénisége.
A keleti jóga feje tetejére állította a nyugati világot – ma mindenki jógázik. Miért lehet ennyire szeretni? – kérdeztünk három oktatót, akik hosszú utat jártak be, mire megtalálták a jógát.
Mácza Mihály muzeológus, történész és író alakja szinte hozzátartozik Komárom városához. Lelkesedése pillanatokon belül magával ragadja hallgatóit, miközben körbevezeti őket a több száz éves Duna parti város utcáin.
– A társ elvesztése után hamar előjön a kérdés: „Miért éppen velem történt meg?” Ezzel párhuzamosan megjelenik egy újabb irracionális kérdés: „Mi mindent lehetett volna még megtenni, mit mulasztottam el?”
Az ékszer elárulja, kik vagyunk – és azt is, hogy kik szeretnénk lenni. Hathatunk közönségesnek, ha melléválasztunk, de tisztelhetnek dívaként, ha értjük a csíziót.
Pár évvel ezelőtt egy kiállításon lenyűgözve álltam meg egy kép előtt: Labirintus volt a címe. A kép azóta is bennem él. A festő, Czafrangó Sylvia Komáromtól nem messze, Gyulamajoron alkot.
"Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből."