Elhisszük, hogy a szupermarket polcáról nagy műgonddal kiválogatott paradicsom jót tesz az egészségünknek. Közben fel sem tűnik, hogy még tél van. Hol terem ilyenkor paprika és paradicsom?
Nem ildomos télvíz idején kertekről és mosolygó málnáról írni? Dehogyisnem, hisz pont most van időnk megtervezni a zöldségeskertünket. Ismerjük meg dr. Tkacsik Mártát, aki Patikakertjével a tiszta egészséget álmodta meg.
Dobossy Barnabás a Brünni Műszaki Egyetem doktorandusza. Hol tart most a technológia, egyáltalán releváns-e a prófécia, hogy a robotok egyszer kiszorítják az embereket? Beszélgetésünk során útkeresésről és a fiatalok előtt álló kihívásokról is szó esett.
Tóth Károly csibészes félmosolyát bármikor kész a kameránk előtt megvillantani. Mi egymásra kacsintunk: a régi, sármos sztárvilágban a nők kedvence lett volna. Ma is nők ezrei kapcsolnak át a Markízára, mikor ő szerepel egy sorozatban.
– Ne haragudj – nézek Szilvire vörösre duzzadt szemekkel, majd egy újabb csomag papír zsebkendőért nyúlok. – Ne viccelj, hisz ezért vagyok. Most pedig próbáld meg leírni, mi a legnagyobb célod! – Hogy túlélő üzemmódból végre élőbe kapcsoljak... – vésem a papírra.
Kádár Szilvia Ekecsen működik kineziológusként. „Problémád van? Menj el a Szilvihez” – mondogatják már-már szállóigeszerűen a környékbeliek, ő pedig lámpásként vezeti a hozzá fordulókat.
„Szeretetkönyv” – díszelgett kézzel írott betűkkel a lila fedelű könyvecske címoldalán. „Szeretném, ha te is továbbadnád, miután elolvastad. Ajándékozz meg vele valakit, aki különleges neked” – mondta a barátnőm, amikor a szülinapomon átnyújtotta a könyvet.
Sose gondoltam volna, hogy létezik egy univerzális módja a testünk elfogadásának és a gátlásaink feloldásának. Mígnem tavaly az életembe csöppent a tánc, és mindent megváltoztatott.
Kamm Art, azaz Kovacsics Karmen egy fiatal tehetség Nagyszarváról. Gyönyörű festményeinek és egyedi kérések alapján megfestett cipőinek egyre többen járnak a csodájára. Karmen ismét szabadjára engedte kreativitását, s alkotott!
Az ösvényen egy lélek sem jár, csak a csizmám sarka kopog a kavicsokon. „Vajon mit érezhettek ők, amikor ezen az úton sétáltak?” – merengek. „Miféle sorsok lenyomatát őrizheti ez a százéves ruha, amit ma itt, Bényben a legnagyobb tisztelettel viselek?