Hégli Dusan, az Ifjú Szivek Táncszínház művészeti vezetője hol elgondolkodtatott, hol meglepett, hol megnevettetett minket. Egy dolog azonban biztos: ezután kicsit mi is más szűrőn keresztül tekintünk a néptáncra.
Írásunkban az irigység témakörét járjuk körül. Mindez pedig hol máshol csúcsosodhatna ki leginkább, ha nem a munkahelyen? Hiszen könnyebb a kollégánkat befeketíteni, mint belenézni a tükörbe...
Decemberi nem lehet! – rázott kezet anya és apa, amikor eldöntötték: elég a bátyám egyeduralmából, most már jöhet a kistestvér. Nem tudom, ki mit rontott el, de valahol hiba csúszott az egyezségbe. Idén ugyanis 29. éve, hogy családunkban a szilveszteri ebédnél torta az előétel.
Decemberben most is képes vagyok a „majd januárban”-jelszóval hitegetni magam. „Majd januárban összeírom a listát.” „Majd januárban elkészítem a műsortervet.” Aztán ott ülök 1-jén az ágyam szélén szétesve, s még a zoknim párját sem találom, nemhogy világmegváltó terveket szövögessek…
Ők az első generáció, akik már nem emlékeznek fehér karácsonyokra. Vajon hogyan gondolkodnak azok a fiatalok, akik a digitális korban születtek? Éltetik-e a hagyományokat, vagy az új kor újfajta tradíciókat teremt?
,,Ha valaki a tanfolyam előtt azt mondja nekem, hogy ekkora extázist fog kiváltani belőlem a főzőlé kevergetése, biztosan kinevetem. Ugyanakkor nem túlzok: egész idő alatt olyan voltam, mint egy cukortól túlpörgött gyerek." Aki a Kukkonia főzőiskolát kipróbálta Dióspatonyban: Olláry Ildikó.
Mi történik egy cipőmanufaktúrában? Németh Serbák Zsuzsanna 2010-ben végzett a Prágai Iparművészeti Főiskolán ruha- és cipőtervezés szakon. Zsuzsa ma két kisfiú édesanyja; mellette önálló slow fashion márkája kiépítésére fókuszál.
– Hű! – szalad ki a számon, ahogy belépek a kis műhely előcsarnokába. Az utcafrontra néző, hangulatos kirakat és a benne helyet kapó cipellők előrevetítik, hogy odabent különleges élmény vár ránk. Dunaszerdahelyen vagyunk, Németh Serbák Zsuzsanna cipőtervező birodalmában.
