A fiataloknak megmutatjuk, milyen volt az, mikor még levelet írtak az emberek. Mert gyönyörűszép volt, illatos levelek mentek és jöttek, teli nagy érzésekkel vagy sokatmondó üdvözletekkel.
Farsang, karnevál... Tömeg, színes kavargás, bolondozás... A karneválok karneválja, Velence: méltóságteljes hölgy lejt lovagja karján; a tenger csapkod, a tömeg éljenez, a vidámság nem ismer határokat...
Ujjongás. Ez a szép szó fejezi ki legpontosabban azt az érzést, amely tavasszal tölti el egész valónkat. Jön a tavasz, vége a bezártságnak, az örökös félhomálynak, végre szikrázik a nap, zsengék, üde zöldek a növények.
„Ez a három nap is csak olyan, mint a többi” – mondta a barátnőm, és elviharzott. Kopogtak fülemben a kemény szavak. Akkor már nincs karácsony? Akkor már csak a takarítás, a bevásárlás, a nagy sütés-főzés maradt?
Magyarok akarunk-e maradni? Természetes jelenség az asszimiláció? A szlovákiai magyarság helyzetéről beszélgettünk Öllös László politológussal, egyetemi docenssel.
Afelől érdeklődtünk Bogár Juliannától, hogy hogyan készült fel a családja karácsony szent ünnepére, hogyan élték meg ezeket a gyerek és felnőtt számára örömteli napokat.
Sokan vagyunk, akik így év vége felé belefáradtunk a szüntelen sorjázó napokba. Nem kell messzire menni: a szomszédos Ausztria közepén bújik meg egy csendes kisváros, a lassú középkort idéző Steyr.