Farsang, karnevál... Tömeg, színes kavargás, bolondozás... A karneválok karneválja, Velence: méltóságteljes hölgy lejt lovagja karján; a tenger csapkod, a tömeg éljenez, a vidámság nem ismer határokat...
Ujjongás. Ez a szép szó fejezi ki legpontosabban azt az érzést, amely tavasszal tölti el egész valónkat. Jön a tavasz, vége a bezártságnak, az örökös félhomálynak, végre szikrázik a nap, zsengék, üde zöldek a növények.
„Ez a három nap is csak olyan, mint a többi” – mondta a barátnőm, és elviharzott. Kopogtak fülemben a kemény szavak. Akkor már nincs karácsony? Akkor már csak a takarítás, a bevásárlás, a nagy sütés-főzés maradt?
Magyarok akarunk-e maradni? Természetes jelenség az asszimiláció? A szlovákiai magyarság helyzetéről beszélgettünk Öllös László politológussal, egyetemi docenssel.
Afelől érdeklődtünk Bogár Juliannától, hogy hogyan készült fel a családja karácsony szent ünnepére, hogyan élték meg ezeket a gyerek és felnőtt számára örömteli napokat.
Sokan vagyunk, akik így év vége felé belefáradtunk a szüntelen sorjázó napokba. Nem kell messzire menni: a szomszédos Ausztria közepén bújik meg egy csendes kisváros, a lassú középkort idéző Steyr.
