A házasság nem az esküvővel ér véget, hanem azzal kezdődik. A kezdeti eufórikus időszakot felváltják a szürke hétköznapok. A lány számára már nem újdonság, hogy együtt él egy férfival. És rádöbben: az ő angyalinak gondolt férje a valóságban egész más.
A partnerkapcsolat állandóan változik – nemcsak kifelé, hanem befelé nézve is. Tévhit tehát abban ringatni magunkat, hogy a házasság egy stabil és állandó dolog az életünkben.
Az egyik ember sose mossa el maga után az edényt, a másik mindig a szék alatt hagyja a levetett zoknit. A harmadik mindegyre ugyanolyan iszákost választ, amilyen az első férje volt. És vannak nők, akik harmadszor is nős emberbe szeretnek bele.
A házasság nem(csupán) a szerelem beteljesedését jelenti – hanem a kezdetét is valami újnak. Valaminek, ami teljesen más, mint a szerelem. A házasságnak ugyanis (azon kívül, hogy két ember szövetsége a közös életre) gazdasági és egyéb vonzatai is vannak.
,,A családtagjaimnak, barátnőimnek képtelen lennék elmondani a gondomat. Szégyelleném. De már magamban sem bírom tartani, mert úgy érzem, megfulladok a lelki teher súlya alatt." Írja egy olvasónk.
A szerelemhez két ember kell, nem három. Ott a három már egy nemkívánatos szám. A szerelmi háromszögek nem egyszerűsíthetőek le a „beleszerettem másba” képletre, mikor a családban gyerekek is vannak. Mit jelent a válás két gyermekkel? – erről beszélgetünk Nádai Veronikával.
Azelőtt a házasság vége maga volt a bukás. Ma az elvált nő nem szomorkodik. Mert ezek a nők szépek, fiatalok, pezsgő jövő vár rájuk. Más már a kódrendszer, új reflexek vannak születőben: az elvált nő eddig ismeretlen portréja.
Ez már nem az a szlogen, hogy változnak az idők. Ez már maga a káosz. Hol talál itt magára egy gyerek, mit visz magával útravalónak? Milyen lesz a jövő családja, s mi a szerepe benne a férfinak? Ezt feszegetjük cikkeinkben!
Régóta érezzük már, hogy a világ felbolydult. Bedő Imre most a családok felbomlásáról mesél nekünk, a gyenge alapokra rakott fészekről, valamint arról, visszaállítható-e egyáltalán a nagybetűs Férfi a család élére, vagy pedig egy teljesen új mintát kell kitalálni.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."