Már az óvodában is arra tanítanak bennünket, hogy csak párban lehetünk boldogok. Házasságban kell élni ahhoz, hogy boldogok lehessünk? És mi van a férfiakkal? Rájuk ugyanez nem vonatkozik?
Egyáltalán nem mindegy, hogy kivel hozott össze minket a sors. Egy mérgező viszony olyan, mintha álarc nélkül sétálnánk egy fülledt kipárolgásokkal és miazmákkal teli réten.
A nőnek szüksége van biztonságra, hogy megélhesse a testiséget a maga teljességében – amihez mi sem nyújthat nagyobb biztonságot, mint egy (megfontolt) házasság köteléke..
Ebben a korban a nő életútjának feléhez érkezik. Már nem csak azzal szembesül, hogy mi vár rá, övé az élet, s milyen jó lesz. Ekkor már visszatekint, s inkább nézi a kudarcokat, mint a pozitívumokat.