A fájó élethelyzetek az örök optimistákat sem kerülik el. Hogyan élik meg ők egy házasság felbomlását? Erről mondja el gondolatait egy 44 éves feltörekvő írónő, Eszter, aki kétgyermekes családanya, és akinek írói álnevén nemsokára megjelenik a 4. regénye.
Vannak mondatok, amelyek elsőre ártatlannak tűnnek, mégis képesek alattomosan aláásni egy házasság alapjait. De mégis mik ezek, és miért lenne jobb örökre száműzni őket a szókincsünkből?
Az ismétlődések nem véletlenszerűek. Beidegződéseink, az úgynevezett sémáink nem egyik percről a másikra alakultak ki. Mégis milyen berögződésekről van szó? Cikkeinkben erre keressük a választ!
Ma is sokszor megkérdezik egymástól a nők, hogy „ki a manuszod?”. Ugyanezt kérdezték a római nők is: Ki gondoskodik rólad? A manusz ugyanis a gyámot jelentette.
A lányom és a vejem is ezerrel dolgoznak, nem foglalkoznak az unokámmal. Hogyan kellene megmondani nekik, hogy ez nem felelősségteljes szülői viselkedés?
Eddig csak a magazinokat lapozgatva csóváltuk a fejünket, amikor ragyogó fiatal nőket láttunk öreg férfiak oldalán. Miért döntenek úgy ezek a szép lányok, hogy nem a korban és módban hozzájuk illő fiúkat választják?
Mára a pénz lett az úr. Sok családban nem tulajdonítanak értéket az érzelmeknek, csak a pénzt tartják fontosnak. A lánygyermek „Menj férjhez gazdagon, akkor boldog leszel” – típusú mondatokat hall egyre-másra.
Vajon el lehet várni az egyedülálló szülőről, hogy egymaga oldja meg a gyerekek nyári szórakozását? Mi van, ha a másik fél egyáltalán nem segít be az anyagiakkal?
Ki ne vágyna társra? Valakire, aki nemcsak kis időre, de örökre marad. Ásó, kapa, nagyharang. Hogyan kerestem a Nagy Ő-t, avagy kalandozásaim az online társkeresés bugyraiban.
"Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. "