„Te is hibáztál, én is hibáztam. Engedjük el egymást békében” – mondanák ideális esetben a párok válás előtt. De vajon kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, hiába is próbálkozunk, nem sikerül kompromisszumra jutnunk? Egyáltalán hogyan lehetne elejét venni a válás miatti civakodásnak? Van megoldás, a neve: mediátor.
Közel a negyvenhez egy ötéves kislány és egy csecsemő édesanyja vagyok. Dolgozó nő, anya, feleség, lelki társ, házvezetőnő, szakács egy személyben... S most elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogynem bírom tovább. Fogytán az energiám és a türelmem.
Higgyük el, néha egyedül is megy! Sokan szégyellik, hogy egyedül élnek. Sokszor épp a társfüggőségünk az oka annak, hogy nem tudjuk megtalálni az Igazit.
Írásunkat egy férfi inspirálta. Arról mesélt, kik azok a nők, akiktől minden pasi egyenesen retteg. Ezek a nők egyszerre vonzanak és taszítanak, tapadnak és nyomulnak.
Nem csak Velntin-napon, hanem a rohanó hétköznapokban is időt kell szakítani a romantikára. Belépve az ajtón, mindenkit magával ragad, mikor párja ilyen szépen megterített asztallal várja.
Régen, ha elromlott valami, akkor azt igyekeztek megjavítani. Ma viszont, ha valami nem működik, akkor rohanunk újat venni. S ezt a mentalitást elkezdtük átültetni szerelmi viszonyainkra is.
Ma már túl sokáig élünk ahhoz, hogy életünket egyetlen ember mellett éljük le... A válásnál a főszereplő mindig a gyerek lesz. A szülők valahogy kimásznak a gödörből, a gyereknek viszont soha többé nem lesz szerető apukája és szerető anyukája, akik egy fedél alatt élnek vele.
"Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbűvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt."