Talán mert nem akarnak vesztesek és szegények lenni. Az anyának, aki két gyereket felnevel, s közben otthon van (úgymond: nem dolgozik) nem sok becsülete van. Anyagi szempontból teljesen kiszolgáltatott, s a társadalomtól nem sok megbecsülést kap.
Nincs anya, aki föl ne tenné a kérdést: milyen anya vagyok én? Mert mindannyiunkban ott a kétely – ebben az értéket tévesztett korban különösen. Vajon jól csinálom-e? És sokszor, ha gond van a gyerekeinkkel, azonnal megrettenünk: Én rontottam el? Hol? Mikor?
Hömpölygő folyó, rejtélyes, tükörsima tó. Valahogy így tudnám jellemezni az anya és lánya közti kontrasztot. Erzsébet folyamatosan árad, Viktória pedig maga a lágyság és harmónia. De amennyire különböznek, annyira hasonlítanak, és a családi értékeket közösen próbálják továbbadni.
Egy kisfiúból tapintatos, mégis határozott férfit nevelni nem egyszerű. Mit tegyen az anya, hogy sikerüljön? És voltaképpen miért? Nem másért, mint hogy egyszer majd egy lány hálás legyen neki.
Vidu, azaz Szalma Nikoletta két kisgyerek édesanyja. Luna öt-, Kornél kétéves, Vidu élete most csak körülöttük forog. Félelmetesen őszinte válaszokat adott, mikor megkérdeztük tőle: Mitől nő a nő?
Egy laza, kislányosan bájos nő ül velem szemben: árad belőle az életigenlés, a harmónia. Ő Németh Lívia. Családról, munkáról, külső átalakulásról, s sikerének titkáról beszélgettünk vele.
Anya vagyok, és Nő, tele erotikával... Megy ez egyszerre? Anyáink annak idején nem erre szocializáltak bennünket. Mi viszont sokat megtaníthatunk erről a gyerekeinknek.
Mostanában sok szó esik a császármetszésről. Vajon mi az oka annak, hogy egyre több nő így akarja világra hozni a gyermekét? Szóba kerül a félelem a fájdalomtól, a gyermek biztonsága is.
"Karácsony előtt bizony kukucskáló angyalkák szállnak le a Földre, bekukucskálnak minden ház ablakán. Azt lesik, hol laknak a jó kisgyerekek, akik megérdemlik a karácsonyi ajándékokat."