Ma mindenki a boldog tanyasi tyúkokról beszél, akik igazi sárga tojást tojnak. Vajon milyen a boldogan kapirgáló tyúk, s hogyan néz ki a tojása és a húsa?
Mint a népmesében, csak úgy roskadoztak az asztalok a szebbnél szebb gyümölcsök alatt. Hogy hol? Hát a dunaszerdahelyi Vidékfejlesztési Szakközépiskola nagytermében.
Toszkánában az élet felhőtlen, az ételek könnyűek, s úgy isszuk a bort, hogy közben a kabócák zenéjét hallgatjuk. Király Anikó – miután szalmakalapban, nyakszirtjén nedves zsebkendővel végigjárta az aranybarna lankákat – jó szívvel ajánlja ezt az utat rajzos útikalauzában.
Az életkép a mindennapi élet egy jelenetét vagy eseményét mutatja be, az abban szereplő embereket. Egy nyolcszáz éves községben, Tardoskedden próbáltunk pár zsánerképet lőni, hogy megmutassuk, mennyi életrevalóság rejlik egy nagy múltú településben.
A szociban, amikor „bezzeg a kenyér“ 20 fillérbe került, az emberek élete Füleken a gyárak körül forgott. Mindenki dolgozott, a gyárkémények reggeltől estig füstöltek. Ment a termelés.
Füleken már a múlt században füstölgő kémények meredtek az égnek. Az ipar a század vége felé rohamosan vonult be a palócok addig elrejtett, csöndes birodalmába.
"Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben."