Lehajolunk, hogy bekössük a cipőnket, és megszédülünk. Álmosan kikecmergünk az ágyból, és egy pillanatra elvisz a fejünk... Szürkületben megingunk a lépcsőn, vagy éppen a fotelben ejtőzve elfog egy fura érzés. Mintha egy körhintán ülnénk.
Párkánytól Dunaszerdahelyig talán nincs olyan város, falu, erdő, mező, ahol az elmúlt két évtizedben ne járt volna, ahogy talán nincs olyan felelős sem, akinek már ne tett volna fel kérdéseket, és talán nincs olyan téma, amivel ne foglalkozott volna.
A szerelem örökláng, ugyanakkor az idő gyakran próbára teszi. Akit egyik nap még valósággal istenítünk, azt a másik nap tiszta szívünkből gyűlöljük. Vannak, akik szerint ez az igaz szerelem.
Annak, hogy jó anyósra tegyünk szert, kisebb az esélye, mint a lottóötösnek – mondta egyszer az egyik régi szomszédasszonyom, amikor arról áradoztam neki, hogy milyen aranyszívű anyósom van.
Nekünk, nézőknek hiányzik a színház, a semmivel sem pótolható kulturális élmény, a színészeknek pedig hiányoznak a nézők, mert nélkülük nincs színház. Ingyenes online előadások a komáromi színházban!
Ültünk az iskolapadban, tanultunk történelemórán az évszámokat – csak az Életet nem tanították meg velünk. Azt, hogy hogyan élték meg a nők a szürke hétköznapokat. Az ő életükről és szerepeikről, arról aztán egy szó sem esett! Pedig ahhoz, hogy tudjuk, honnan hová tartunk, ismerni kell a múltat.
Csak vásárolj, fogyassz, elégedett mosollyal építs karriert, légy ott a pillanatban, csak pozitívan, mert csak így lehet a tiéd az élet végtelenségének illúziója – sugározza felénk a média. És mi elhisszük, hiszen sokkal kényelmesebb, mint szembenézni a gondolattal, hogy életünk – véges.
Az emberiség történelme során mindig is létezett távszerelem, mindig voltak lányok, asszonyok, akik várták, hogy szerelmük hazatérjen a nagyvilágból vagy a harcmezőről. Nehéz lehetett két évig várni, lesni a postást, mikor hoz levelet. Anyáink mégis kibírták.
Mióta egy tollvonással megfosztottak minket a professzionális hajápolástól és az ezzel együtt járó kényeztető és pihentető énidőtől, bizony mi, nők igencsak kínlódunk a tükörbe nézve. A frizuramizériát ki-ki a maga módján próbálja orvosolni.
"Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel."